Karácsonyi szokások és hiedelmek
Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna az ünnephez kapcsolódó szokások nélkül. Ezekből mára már csak a hagyományőrző szándékkal felelevenített kedves emlékek maradtak meg. A karácsony sokak számára ma is a legmeghittebb családi és egyházi ünnep, amely nem lehet teljes a népszokások és a templomi szertartások nélkül.
A decemberi népszokások sorát Luca napja nyitja. A hiedelem szerint december 13-án, a téli hosszú éjszakákkal, vagyis a sötétséggel Szent Luca átalakul boszorkánnyá. A boszorkányok elriasztására a kulcslyukba fokhagymát dugtak, az ajtófélfába kést állítottak, az ajtóra fokhagymával keresztet rajzoltak, vagy a seprűt keresztbe rakták. A boszorkányok felismerésére készül a Luca- szék. A mondás:
„Lassan készül, mint a Luca széke” arra utal, hogy e varázslatos ülőkét Luca napjától karácsony éjjeléig folyamatosan kell készíteni. Meghatározott fajtájú és számú fából kell faragni, hogy karácsony éjfélkor a templomajtóban vagy a keresztúton ráállva megláthassák a boszorkányokat. Hogy miről lehet megismerni őket? A Luca székétől ekkor láthatóvá váló szarvaikról.
Luca napján semmit sem volt szabad kölcsönkérni, vagy adni, nehogy a boszorkányok kezére jusson. A lányok e napon jósolták meg a jövendőbelijüket.(lucacédula, lucapogácsa, ólomöntés, gombócfőzés) Tilos volt a fonás, varrás, mert azzal „bevarrnák a tyúkok fenekét”, ettől azok a jövő évben nem tudnának tojni. Senkinek se jusson eszébe Luca napján kenyeret sütni , mert „ a kenyér kővé válik, vagy Luca megeszi a lapátról, s a gazdasszonyt pedig a kemencébe veti.” Lucához az új esztendő időjárására és termésére vonatkozó megfigyelések is kötődnek. Ha az e napon csíráztatni kezdett búza karácsonyra kizöldül, jó termés várható a következő évre. Hosszú népi megfigyelések eredménye a lucakalendárium: a Luca – napot követő 12 nap időjárását figyelték, és erről állapították meg a következő12 hónap időjárását.(esős, napos, szeles, száraz…)
Kedvelt szokás volt ilyenkor a Luca – alakoskodás. Fehér lepelbe öltözve, belisztezett arccal, fakanállal, meszelővel ijesztgették a fiúk a lányokat, gyerekeket. Kikérdezték, imádkoztatták őket, aki jó volt, almát, diót kapott.
Az ünnep előtti negyedik vasárnap kezdődik, és december 24-ig tart az advent, ami egyben az egyházi év kezdetét is jelenti. Ez a négy hét a karácsonyi előkészületek időszaka. Az estéket egykor gyertya mellett otthon töltötte a család, adventi dalokat énekelve.(Napjainkban ezt váltotta fel az adventi koszorú készítése.)
Karácsony napján az esthajnalcsillag feljövetele után került sor az ünnepi vacsorára, amely előtt a gazda az udvaron a levegőbe lőtt, hogy elűzze a gonosz lelkeket. Eközben a gazdasszony mindent kikészített az ünnepi asztalra, mert a vacsorát felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, majd első fogásként mézbe mártott foghagymát, és dióbelet ettek, ugyancsak gonoszűző céllal. A házkörüli állatokat gondosan ellátták, mert különös hiedelmek kapcsolódtak hozzájuk. Voltak, akik azt tartották, hogy az állatok karácsonykor beszélni tudnak. Egyes országokban szokás volt az állatoknak kis karácsonyfát állítani, bár ezt a pogány eredetű szokást az egyház tiltotta. A hagyományos paraszti életben szokás volt a karácsonyi életfaállítás. A termőág az évről évre megújuló természet ősi, varázslatos jelképe, melyet rozmaring-, nyárfa-, bürök-, kökényágakból készítettek. Gerendára vagy a szoba egyik sarkába függesztették fel. A karácsonyfa – állítás alig száz éves múltra tekint vissza. A ma is továbbélő szokások szerint a karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, beigli, dió, valamint a család összetartozását szimbolizáló kerek alma nélkül. Sok helyen ma is vacsora után annyi szeletre vágják fel az almát, ahányan az asztal körül ülnek, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek és összetartó legyen a család a következő évben.
Karácsony napján a népszokások célja a gonosz szellemek elűzése, zajkeltéssel, jelmezek, álarcok viselésével. Ekkor kerül sor a betlehemezésre is: eredetileg ezt a játékot templomokban, majd később házakhoz járva adták elő a gyerekek. Gyakran állatok is szerepeltek benne, a gyermek Jézust pedig élő kisbabával jelenítették meg. Ma is eljátszák a Jézus születéséről szóló bibliai történetet, átadják ajándékaikat, jókívánságaikat. A háziak megvendégelik őket.
Karácsony napjával egy újabb ünnepi szakasz veszi kezdetét, a karácsonyi tizenketted, ami január 6-ig, Vízkeresztig tart. Ez egyben a vizek megszentelésének és Jézus megkeresztelésének ünnepe is. A karácsonyt követő időszakhoz kapcsolódik a regölés hagyománya: az István napjától Újévig járó regősök különféle énekeket adtak elő, jókívánságokat mondtak a ház lakóinak. A regölés tulajdonképpen természetvarázsló énekmondás, a legények és házasemberek termékenység-, bőség-, és „párokat összevarázsló”, köszöntő szokása. Nagyon régi eredetű, nemcsak nálunk, de szinte egész Európában elterjedt. Hasonló szokás még a kántálás, hejgetés.
A borszentelésre Szent János napján, december 27-én került sor régen. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott, mivel a szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, illetve a boroshordókba is öntöttek belőle, hogy ne romoljon el a bor.
December 28. az Aprószentek ünnepe, amelyen egykor különös módon gondoskodtak arról, hogy a gyerekek egészségesek legyenek: megvesszőzték őket. A legenda szerint minden fiúcsecsemő „aprószent”, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Ezt az aprószentek napi vesszőzést aprószentelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak is nevezték.
Szilveszter: Szent Szilveszter pápa (314 - 335) ünnepe. A népi kalendárium szerint Szilveszter az újév első napjával összefüggő nap, ezért e két nap szokásai, hiedelmei gyakran azonosak. Elterjedt szokás volt egykor a kongózás, csergetés (zajkeltés kolompokkal, ostorral, kereplőkkel). Főként a pásztorok, béresek elindultak nagy zajt csapva felébreszteni az alvó állatokat. Ennek a szokásnak az volt a célja, hogy az állatok felébredjenek, és a másik oldalukra forduljanak. A gazdák abban bíztak, hogy ettől majd egészségesek lesznek, és jobban gyarapodnak, szaporodnak az új évben.
A KARÁCSONYFA TÖRTÉNETE
A karácsonyfa – állítás szokásának előzménye európai eredetű, középkori szokás. Mivel Ádám-Éva napján előadták a teremtés történetét, melyben szerepelt a paradicsomi életfa – tudás fája -, az almán kívül rákerült a kígyót jelképező lánc is. A karácsonyfa és az életfa állításának szokása sokáig egymás mellett élt, és díszei is azonosak voltak. A tőlünk északra eső országokban mindig nagy becsben tartották a fenyőt. Örökzöld ágai az élet folytonosságát hirdették és azt a meggyőződést, hogy az élet úrrá tud lenni a halálon. A természet téli hanyatlását követi a tavasz, az újjászületés.
A németek, dánok, svédek, norvégok fenyőgallyakkal díszítették a karácsonyi asztalt. Az első fenyőfáról, amit cukorkával, süteménnyel, és papírdíszekkel ékesítettek a XV. századi német földről jött hír. Onnan érkezett el hozzánk is a karácsonyfa állítás és díszítés szokása. Kezdetben csak főúri palotákban honosodott meg ez a divat, később elterjedt a polgárság, majd a falusi parasztság körében is.
A díszítés nagy változásokon ment keresztül az évszázadok során. Régen már a karácsony előtti hetekben hozzáláttak az asszonyok a mézeskalács- figurák sütéséhez. Már ősztől kezdődően gyűjtötték a szép piros almákat, csomagolták a diót aranypapírba. Házilag főzték a szaloncukrot, maguk öntöttek gyertyát. A karácsonyi ajándékozás szokása a karácsonyfa állításánál is újabb szokás. Régen a kántálók, betlehemezők kaptak ajándékot. Az is valami ételféle volt, vagy egy kis pénz.
A karácsonyi ajándékot az asztal alá tették, mert fát nem állítottak. Egy marék szénára ünneplő kendőt terítettek, arra rakták az ajándékot: almát, diót, mézeskalácsot és valamilyen ruhaneműt. A gyerekek számára ez nagy örömöt jelentett, mert a „Jézuska hozta.” A karácsonyfa elterjedésével kezdetben maga a karácsonyfa és a rajta lévő finomságok jelentették az ajándékot. Ma már bármilyen karácsonyi díszt, ajándékot megvásárolhatunk, de ne feledjétek, hogy a saját magunk által készített dísz vagy ajándék a legszívhezszólóbb!
Szent Miklós legendája
Krisztus után 245-ben a Kis-Ázsia-i Anatóliában, Patara városában született, gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Egy járvány miatt kisgyermekként árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekével (édesapja testvére volt) a város kolostorába költözött. Megszerette a kolostori életet, a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanításának szentelte. Emberszeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. 270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált. A zarándokútról visszatérve betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myrába, ahol legendás körülmények között püspökké választották.52 évig volt püspök, vagyonát az emberek megsegítésére fordította. Minden este órákig sétált a város utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a következő eset, ami valóságos:
A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, akinek még betevő falat sem jutott. Három eladósorban lévő lánya egy este azon vitatkozott, hogy melyikük adja el magát rabszolgának. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, aki mindezt meghallotta. Visszasietett a kolostorba, és egy keszkenőt megtöltött arannyal, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték, hogy csoda történt. Egy év múlva, ugyanebben az időpontban még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek a lányok, mert lépteket hallottak az ablak alatt, de csak egy távolodó piros köpenyes alakot láttak.
Harmadik éven ugyanekkor nagyon hideg volt, ezért bepalánkolva találta az ablakot. Ezért felmászott a ház tetejére, és a kéményen dobta be a zacskó aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette a harisnyáját száradni a kandallószerű tűzhely fölé, az arany éppen beleesett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, hogy a hóborította Taurus hegyről maga Tél-apó jött el ezekkel az ajándékokkal.
Az európai népeknél kezdetben a Mikulást (Santa Claus, Pere Noel, Christmas Father) hosszú ősz szakállú, csuklyás, földig érő köpönyeget viselő apónak ábrázolták. Szent Miklós ünnepe Amerikában a XIX. században keveredett össze a karácsonnyal, így vált Christmas Fatherré, Karácsony Apóvá. A Mikulás rénszarvas szánon közlekedik, a lappok szerint Lappföldről indul a világ minden tájára. Az amerikai gyerekek nem csak őt kedvelik, hanem fő segítőjét, Rudolfot is, akit társai kicsúfoltak piros, világító orra miatt. Mikulás őt választotta maga mellé, együtt járják a világot.
Napjainkban elterjedt az amerikai típusú Mikulás, aki már nem hasonlít Miklós püspökre. Piros pozsgás, pocakos, mosolygós, rövid, prémes kabátot visel félhosszú csizmával. De még most is osztja az ajándékokat, mosolyt varázsol a gyerekek arcára!
Összegyűjtötte: Bider Eszter
Borbála - járás
A hagyomány szerint december 4-én néhányan az asszonyok és leányok közül fehér ruhát öltenek, arcukra fehér fátylat, fejükre fehér kendőt tesznek, fehér cipőt és fehér kesztyűt húznak. Nyakukba szentképet vagy keresztet akasztanak, a kezükbe főzőkanalat vesznek. Öltözetük Szent Borbála tisztaságára utal. Borbála vászonból készült fehér zacskóját teletömik cukorral, almával, dióval. Így járják a házakat, meglátogatják a gyerekeket. Borbála nem beszél, csak jelekkel mutogat, így inti a gyerekeket arra, hogy jók legyenek és mindig imádkozzanak. Megveregeti a család minden tagjának a vállát, hogy a betegség és a rontás messzire elkerülje őket. Végezetül tarisznyájából megajándékozza a háziakat.
A horvát népszokások közül a Borbála – járás hazánkban egyedül Kimlén maradt fenn. Elődeinkhez hasonlóan mi is Borbála ruhát öltünk és évről évre útnak indulunk. Szeretnénk, hogy ez a szép és ritka szokás még sokáig éljen a mi falunkban. Végigjárjuk az iskolát, ellátogatunk az óvodákba, orvosi rendelőbe, polgármesteri hivatalba, ezen kívül néhány házhoz is. A Borbálák kísérőikkel kelnek útra, a kísérők feladata, hogy bebocsátó és elköszönő szöveget mondjanak.
Szent Borbála a kőművesek, salétromfőzők, hajósok, bányászok, fiatal lányok és a tűzoltók védőszentje. Régen,ahol eladósorban lévő lány volt a háznál, Borbála napján cseresznyeágat vágtak és vízbe tették. Ha az ág szilveszterre kivirágzott, akkor a lány hamarosan férjhez ment.
Szaloncukor házilag
½ kg cukor
½ kg tejpor
10 dkg kakaó
15 dkg durvára vágott dió vagy mogyoró
15 dkg vaj
½ dl rum
A cukrot feltesszük
Száradás után kockára vágjuk és ízlés szerint becsomagoljuk. Selyempapírból téglalapokat vágunk ki, a rövidebb széleit ollóval kirojtozzuk, a szaloncukrot a papír közepére téve becsomagoljuk úgy,hogy mindkét végét megcsavarjuk. A cukrot kívülről alufóliával is bevonhatjuk. Különleges dísze lehet a karácsonyfának az általunk készített szaloncukor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írd le véleményed, moderálás után kitesszük!