„Hétfőn elmentünk egy olyan helyre, amelyik úgy nézett ki, mint a Bakony.” Nagy Karolin (3.a)
Ahogy ezt egyik kedves útitársunk is jelezte, a hétfő kirándulásról szólt. Az előző bejegyzés végén talán említettem, hogy Pozega gyakorlatilag egy medencében fekszik, körülötte pedig középhegységnyi magasságú mészkő, dolomit és palás kőzetekből álló vonulatok emelkednek. Ezeket csodáltuk meg egész nap.
„Kilenc órakor az iskola előtt gyülekeztünk. Busszal elmentünk Jankovacra. Ott nagyon finomat ettünk.” Farkas Tamás (5.o.)
Jankovac nagyon szép hely, és szerintem mindenkinek tetszett. A nemzeti park gyönyörű volt a vízesésekkel és a szebbnél szebb virágokkal.” Farkas Petra (6.o.)
Jankovac egy kirándulóközpont a Papuk hegység tetején. Vendéglátóink egy külön buszt rendeltek nekünk, amit először Péter, a buszsofőrünk zokon vett. Mintha ő nem tudna buszt vezetni! Aztán Velika városa után már ő is átgondolta ezt, ugyanis Jankovac csak a hegyeken keresztül vezető kavicsos-földes úton érhető el. Szűk kanyarok, szerpentin és egyszerű talajút. De a gyakorlott turistabuszok gond nélkül érik el a hegytetőt.
Éva néni mesélte, hogy május végén ők is jártak erre kirándulni férjével, Boszniából jövet benéztek ide is. A térképükön kétszámjegyű főútnak jelölték e hegyi utat, ami a valóságban természetesen nem az. Mikor már azt hitték, hogy eltévedtek, a táblák és a vadászház bebizonyította, hogy jó helyen jártak.
A turistaközpont körül egy két és fél kilométeres sétautat jártunk be, ami gyakorlatilag teljes képet ad a hegység összetett élővilágáról és természeti csodáiról. A séta során láttunk lazacos tavat, fehér rákos tavat, kis barlangot, bükkfákat, helyi üvegkészítő mesterek emlékét, és – ami mindenkit nagyon megfogott – egy nagy vízesést.
Most akik nem akarják megtudni a cselt, azok ugorjanak a következő bekezdésre, de el kell árulnom, hogy a vízesés a jankováci turistaházhoz nagyon közel fekszik, csak a sétaúton a másik irányba kell elindulni. Akik meg akarják tudni pontosan merre, azoknak mondom, hogy egyszerűen csak a másik irányba kell körbemenni. Max 5 perc onnan. Mi 2 óra alatt jutottunk el oda.
„Nagyon elfáradtunk, és melegünk is volt Így pláne jól esett a délutáni fürdés.” Gulyás Péter (7.o.)
„Hétfőn elmentünk Jankovácra, ahol az a … Mitring és az a … Mihályi papucsba ment föl a hegyre.” Megyimori Gábor (8.a.)
„14:00-kor mentünk fürdeni a termálba. Ott sokat fürödtünk, szórakoztunk. Mindenki nagyon elfáradt.” Kovács Eszter (7.o.)
„Nagyon jól éreztük magunkat, de hamar eltelt, sajnos. Gyors visszaöltöztünk száraz ruhába, és elindultunk az iskolához. Mindenkiért jött a gazdája, hazamentünk, és egy óriás pizzát ettünk.” Brányi Laura (5.o.)
Asszem, erről sokat nem kell írnom, a gyerekek sokat szórakoztak Velika város strandján. De azért a tanárok is megmártóztak. Csak talán Zsoltika nem, mert ő az első 5 percben elvágta a medence szélén a lábát, így nem mehetett a vízbe. Viki szerencsésebb volt, mert ő csak a végén tette ezt.
„A család nagyon kedves volt, ha valamit rosszul mondtunk, akkor segítettek. Sok barátjuk van, és majdnem mindenkit ismernek.” Fléner Tamara (6.o.)
És az este…
„Már 5 órakor elmentünk a fürdőből, mert este az iskolánál volt az előadás. A tanárok nem jelentek meg az iskolánál.” Farkas Laura (5.o.)
„…a programok után volt egy kis diszkó, ahol táncoltunk, majd utána ismerkedtünk horvát lányokkal. Cseréltünk velük telefonszámot, valamint e-mail címet.” Dombos Zoltán (8.a.)
Nagyon előrelátóan külön programot szerveztek vendéglátóink diákjainknak és a vendégtanároknak. Amíg az iskolában diszkó volt, ahol a fiatalabbak kitombolhatták magukat, és ismerkedhettek, addig mi egy kis látogatást tehettünk a városi pincében. Hogy ott mi volt, azt szerintem felnőtt olvasóink kitalálhatják, fiatalabb olvasóinknak pedig nem kell tudni. TITOK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írd le véleményed, moderálás után kitesszük!