Vizuális művészeti tábor Kimlén - MEGHÍVÓ!

A Nemzetiségi Általános iskola meghívja Önt, családját, barátait a szolnoki vizuális iskolások
I. Kimlei Alkotótábora Zárókiállításának megnyitójára.

A kiállítást megnyitja: Balsay Zsuzsanna, polgármester

Helyszín: Nemzetiségi Általános Iskola, Alsós Épület
Időpont: 2010. július 3. szombat, 17 óra.

SZERETETTEL VÁRJUK AZ ÉRDEKLŐDŐKET!

Dunaszigeti tábor 2010.06.24. csütörtök

Jún. 24. csütörtök
Éljen ismét süt a nap! Ma igazi jó tábori programokat szerveztek nekünk. Sietnünk is kell, mert reggeli után várnak ránk az igazi nagy lovak. Szerencsére még a tisztaság ellenőrzés is elmaradt. Na, nem is hiányzott. Persze a szúnyogok se, de úgy tűnik, amióta süt a nap tőlük, nem lehet szabadulni. Főleg ha szép, vadregényes utakon közelítjük meg úti célunkat. A többség, legalábbis a bátrak kipróbálták a lovaglás gyönyöreit. 2 ló állt kis csapatunk rendelkezésére, természetesen szakképzett lovászokkal, akik ügyeltek testi épségünkre. Közben versenyre készülő lovak és lovasok edzését is megcsodálhattuk. Lovaglás után délben erőltetett menetben indultunk vissza a táborba ebédelni. Szerencsére útközben szembejött néhány élelmiszerbolt, amit sikeresen megrohamoztunk. Sikerült újból szép összegektől megszabadulnunk. Délután szemet és szívet gyönyörködtető szép karkötőket fűztünk. Meglepetésre a fiúk fociztak. A nap még mindig sütött így ezek után irány a strand fürdőruha nélkül, rövidnadrágban. A hideg vízre tekintettel fürdeni még nem lehet, de legalább lábat áztathatunk. Persze van, akinek ez nem megy, így első mozdulattal bele is pottyant a vízbe. Ő legalább fürdött. Azért a többiek sem szomorkodtak. Várt ránk a büfé, na meg a hinta és a csúszda. A másik parton aztán a vízbe is belegázolhattunk. Élveztük, is mint kiskacsák a lubickolást. Reméltük, hogy másnap fürödhetünk is.
Vacsora után megválasztottuk a tábor „legjeit”. Négy csapatban versenyeztünk. A csapattagokból került ki a zsűri. Hát őket nem igazán irigyeltem. Néha orrfacsaró dolgokban is választaniuk kellett. Persze azért kellemes feladatuk is volt. Laura szívet melengető szerelmi vallomásokat is kapott (persze csak a verseny kedvéért, de azért gyönyörűek voltak). Robi cuppanós puszikban részesült. Láthattuk a tábor legerősebb kimlei diákjait, belefeledkezhettünk a legkékebb szemekbe, és még sok vidám dologban született döntés. Vendégünk volt Gyuri bácsi is, aki néha segített a zsűrinek.
Takarodó helyett ismét számháborúzhattunk, de most a hegyeshalmiakkal együtt. Úgy belejöttünk, hogy még kettőt is játszhattunk. Így jól elfáradtunk és a tanár nénik örömére gyorsan el is aludt a táborozó társaság.

Dunaszigeti tábor 2010.06.23.szerda

Jún.23. szerda
Ma végre jobb időnk lesz. Délelőtt folytatjuk a kézműves munkákat. Fiúk persze a focit. Nekik csak így tábor a tábor. Végül is az a fontos, hogy mindenki jól érzi magát. Közben az ebédlőben a lányok táncot is gyakoroltak a foci VB indulójára.
Délután gyalogtúrára indultunk a környéken. Sütött a nap, nagyon vidámak voltunk. Bementünk az erdőbe. Itt aztán igazi támadás ért bennünket a szúnyogok részéről. A szúnyog riasztók se nyújtottak igazi védelmet. Azért egy jót játszottunk az erdei tisztáson. Ezután folytattuk utunkat a Duna mentén . A táj nagyon szép volt,de az árvíz nyomait mindenütt megtaláltuk. Fentről a szúnyogok támadtak ,alul a sárral hadakoztunk. Ezt főleg cipőnk bánta. Később visszatérve a töltés napos oldalára ,”Adj király, katonát,című játékot játszottuk.
A táborban, vacsora előtt már az esti programra készültünk. Még a fiúk is beneveztek a smink, frizura versenyre és a tábori divatbemutatóra. Erre az eseményre vendégeink is érkeztek, Ibolya és Kinga néniék. A versenyen ők is zsűriztek. Közben tanáraink körében váltás is történt. Lilla néni és Anikó néni sajnos hazament. Helyettük Lídia néni és Klaudia érkezett, akiknek nagyon örültünk. A verseny tetszett mindenkinek. Szép sminkeket láttunk, Klaudiának és Kondor Kittinek köszönhetően. A frizurák között volt néhány szép és ötletes.
A divatbemutatón láthattunk sportos, tábori és az esti discokban is felvehető összeállításokat. Ezek elnyerték a zsűri és a közönség tetszését is. Vendégeinknek elénekeltük a vb indulót, ami itt a kedvenc dalunkká vált.
Már a takarodóra készültünk, amikor kiderült, hogy végre éjszakai számháború lesz. Már nagyon vártuk ezt a programot. Legalább 1 órát tartott a küzdelem. Volt közben sírás, nevetés, mire meglett a zászló és kiderült ki a győztes. Későn kerültünk ágyba,de megérte.

Dunaszigeti tábor 2010.06.22.kedd

Jún.22. kedd
Nem süt a nap a hasamra, nem kelek fel. Aztán mégis. Mit lehet tenni. Majd pont egy kis hideg meg a szél rontja el a kedvemet. Kevés ez ahhoz. Induljon a nap! Nem esik az eső, azért már ez se rossz . A reggeli is egész jó. Várakozással telve nézünk a mai nap elé. A fiúk már végtelenül boldogok, hiszen újból focizhatnak. Ezt számukra a tisztaság ellenőrzés szakíthatja csak meg. Az eredmény nem is lett rossz. Vagy csak a tanító nénik vajszívűek? A lényeg újból focííííííííí. Persze csak a fiúknak. A lányok ügyeskedhetnek : karkötőt fűztünk,kötöttünk, üveget festettünk. Gyorsan eljött az ebéd ideje. A csendespihenő alatt már a vásárlást vártuk. Sajnos ismét eleredt az eső, de esőkabátban, csizmában azért elindultunk kifosztani a helyi élelmiszerboltot. Megelőztek bennünket, már sok minden nem volt. Persze izgulni nem kell, azért a pénzt sikerült elkölteni. Vacsoráig neki kezdtünk a batikolásnak, vagyis Éva néni segítségével kötöztük a pólókat, kiválasztottuk a színeket. Idén a lila a menő, de már csak a szerencséseknek jutott belőle.
Darástészta után indult az esti program az ebédlőben, a „Karaoke super show”. Azért látszott, hogy iskolánkból hiányzik a műszaki zseni,- na meg a hozzá való technikai felszerelés. Utóbbi szép lenne, ha már lenne, az előbbire nem ártana néhány hasonló érdeklődésű felsőst kiképezni. Persze azért számunkra semmi sem akadály, ezt is összehoztuk valahogy. Énekelt mindenki, ki szépen, ki kevésbé. Azért kíváncsi lettem volna Ica néni arcára, ha hallja. Meglepetésre is készülünk. Takarodó rendben lezajlott. Már csak a jó idő hiányzik.

Dunaszigeti tábor 2010

2010.06.21. hétfő
Legrémesebb álmunk is valóra vált: 2010. június 21.-én zuhogó esőre ébredtünk. Szerencsére a kedvünket ez sem törte le. Izgatottan indultunk a táborba. Kisebb egyeztetés után elfoglaltuk szobáinkat. A tábor most a megszokottnál sokkal nagyobb létszámban üzemelt, így van, akinek csak pótágy jutott, de ez egy táborozót sem zavart. Gumicsizmáinkat felhúzva birtokba vettünk mindent. Rajtunk kívül itt volt még a hegyeshalmi iskola kb.60, és a jánossomorjai iskola kb.20 fővel. Az ágyneműhúzás megpróbáltatásai után az égiek kissé megsajnáltak bennünket, a nap ugyan nem sütött ki, de legalább az eső elállt. A délelőtt a rendezkedéssel telt. Az ebéd a többségnek ízlett: Paradicsom leves és rizses hús volt. A csendespihenő alatt megkaptuk első feladatainkat. Nevet választottunk csapatunknak, indulót, csatakiáltást írtunk. Címer és jelvénykészítés is ide tartozott. Az esti programra műsorral is készültünk. Délutánra izgalmas programot találtak ki számunkra a tanár nénik. Ez megkönnyítette az ismerkedést a hegyesi gyerekekkel. Így megtudtuk, hogy közülük kik az iker párok a táborban, ki szerepel a Hairben, ki lesz jövőre már felsős, kik kéziznek, hányas lába van Kati néninek stb.….. Mindenkinek nagyon tetszett ez a fajta ismerkedés. Persze közben egész nap a fiúknak foci, foci, foci…
Vacsora után az ebédlőben bemutatkoztak iskolánk csapatai. Volt ott minden, jelenet, vers tánc. Ki jobban, ki kevésbé jól szerepelt, azért jól szórakoztunk. Ezután nagy örömünkre bekapcsolódhattunk a hegyeshalmi iskola által rendezett discoba. 10-ig, egészen takarodóig szólt a zene, „roptuk a táncot”. El is fáradtunk rendesen. Takarodó után nem sok gondot okoztunk a tanár néniknek. Szép nap volt az eső és szél ellenére is.

Kalandok Pozegában – 4. nap: Az utolsó

Horvát vendéglátóink - talán véletlenül – szinte minden ott töltött napot tematikussá tettek, volt megérkezős nap, meg bulitós-túrázós nap, meg kulturális nap. Így az utolsó sem maradhatott ki a sorból hiszen ezen a napon szervezték a sportvetélkedőket. Ez volt a Diáknap.

„Szerda reggel már kapkodni kellett. Bár már előző este összecsomagoltunk, reggel mégis sietni kellett. A családoktól ajándékot is kaptunk. Aztán elköszöntünk tőlük. „ Szabó Réka (5.o.)

„De az volt a legrosszabb érzés, amikor kéziben kikaptunk. Amikor 4 – 5 góllal vol előre az ellenfél, már akkor sokan feladták, de én próbálkoztam. Meg – gondolom –akik nem adták fel.” Hodási Vanessza (6.o.)

„A kézilabda csapat kikapott 12:3-ra. Mi, vagyis akik fociztunk, 5:0-ra. Alig játszottam.”Farkas Tamás (5.o.)

Gyermekeink hősies harcot vívtak a szintén hősies horvátokkal kéziben és fociban, de sajnos nem bírtak az összeszokott, országos eredményeket is felmutató kézisekkel, és a nagyobb méretű fiúkkal. Ismeretlen volt a kemény aszfaltozott pálya is. Így magyarázható az eredmény, képzeljük csak el Farkas Tomit kb.170 centis nyolcadikosokkal. De azért sportszerűek voltak, és ez csak játék.

„Nagyon jól játszanak a horvátok. Utána mindenki vízzel locsolta a lányokat, és tűoltófecskendővel is locsoltak, ezért a fehér kimlés felsőnk átázott.” Skultéti Barbara (6.o.)

„Utána egy bácsi egy tűoltócsővel lespriccelte azokat, akik akarták,hogy vizesek legyenek, majdnem mindenki tiszta víz volt.” Stipkovits Noémi (8.a.)

„Azután az iskolában ebédeltünk. Majd eljött a búcsú ideje. „Gulyás Péter (7.o.)

„Elbúcsúztunk a lányoktól és fiúktól. Nagyon megszerettük őket. Megbeszéltük velük, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, és szeretnénk visszamenni jövőre is. De sajnos szeptembertől már másik iskolába fogunk járni.” Grundtner Patrícia (8.a.)

"Kaptunk ebédet és ajándékcsomagot is. Van benne csoki,toll, lapok, mappa, kulcstartó, csoki és még ilyen kis emlék. Ez a kirándulás nagyon jó volt. Köszönöm, hogy lehetőséget kaptam erre.” Németh Henrietta (4.o.)

„Legszívesebben mindenki maradt volna még egy kicsit.” Farkas Fruzsina (7.o.)

„… a buszon az osztálytársaimat nagyon érzékenyen érintette a búcsú. „Dombos Zoltán (8.a.)

„Délután elbúcsúztunk a családtól és indult a busz. Hazafelé ezt a fogalmazást kellett megírnom.” Farkas Laura (5.o.)

A ballagás

2010. június 11-én tartotta a kimlei Nemzetiségi Általános Iskola a nyolcadik osztályosok ballagási ünnepségét. Az időjárás megkegyelmezett az ünneplőknek, hiszen nem kellett zuhogó esőben ázni, helyette majhdnem 40 fok volt árnyékban.

A búcsúzó osztályok sok területenn kiemelkedő eredményeket értek el. A fiúk fociban éd kéziben, a lányok kéziben és atlétikában értek el megyei sikerekeket, az országos futóverseny döntőn is képviselték iskolánkat nyolcadikos fiúk.

Két tanuló Grundtner Patrícia horvát nyelvből, Farkas Mónika pedig német nyelvből szerzett nyelvvizsgát.

Rekordszámú osztályfőnökük is volt hiszen Az A-soknak Baán Józsefné, Keszei Barbara és az utolsó tanévben Békefiné Horváth Éva, a B-seknek pedig Döbrönténé Laki Ibolya, Vojisek Ferencné, Szabó György és az utolsó félévben Csizmazia Roland volt osztályfőnöke.

Sok szép emlék, vidámság marad meg utánatok! Szerencsés életet kívánunk mindenkinek!

Kalandok Pozegában – A harmadik nap

Az előző napi kirándulós, bulizós nap után ez a nap a kultúra jegyében telt.

„Kedden szintén 9 órára kellett mennünk az iskolához. Onnan mentünk a Művelődési Házba. Ott elpróbáltuk az esti műsorra az előadásunkat.” Gulyás Péter (7.o.)

A próba az esti Iskola Napja című kulturális bemutató főpróbája volt. Itt ismerhettük meg igazán horvát vendéglátóink vendégszeretetét, ugyanis az énekkar három tagja és a karvezető ének tanárnő meglepetésként egy nagyon szép magyar népdallal készült erre az esti műsorra – ráadásul magyar nyelven adták elő! Az előadásmód, a dal átirata horvát nyelvre, és maga a próbálkozás is nagyon megható volt. Sokat szabadkoztak utána az iskola vezetői, hogy ezt igazából az esti műsorban kellett volna látnunk, mert akkor még jobban meglepődtünk volna, de szerintem a meglepetés így nagy volt, és mindegy, hogy az mikor zajlik. Mindenképpen köszönjük ezt a kis figyelmességet!

„Kedden skanzenban voltunk, ahol sok szép régi házat láttunk.” Kovács Eszter (7.o.)

Stara Kapela falu a régi, hagyományos szlavón építészeti emlékek sokaságát rejti magában. A falu házai régiek, egyszerűek, egyik pedig turistaközpontként mutatja be a helyi hagyományokat, életformát. Szépen rendezett udvar, beépített padlás, fogadótér. a hagyományos paraszti életforma kellékei láthatók, a tulajdonos saját családi relikviái mellett. Még a mobiltelefon sem működött.

És ezután?

„… a skanzen után Bauer úrnál vendégeskedtünk.” Grundtner Patrícia (8.a.)

„kedden megint hegyre mentünk, de most egy szőlősbe. Kaptunk finom ebédet, és csaeresznyefa is volt.” Szabó Réka (5.o.)

„Felmentünk a szőlőhegyre Roland bácsival, de valaki autóval ment fel. Ott várt minket Bauer úr, és ebédet is kaptunk. Én nagyon jól éreztem magam Pozegában.” Winkler Márk

Kis csapatunk a szőlőhegyen

Az ebéd egyébként tényleg finom volt, és tényleg nehezen másztunk fel a nagy meleg miatt. A hegyen az ebéd mellett egy kis lőgyakorlatot is láttunk. a helyi hagyományok szerint a várost többször megtámadó törökök ellen egy alkalommal egy ferences szerzetes kardfogatásával, és buzdításával sikerült elűzni. Erre emlékeztetnek minden polgárt októberben, a város napján, amikor ezen a szőlőhegyen kis ágyúkból több alkalommal is lőnek. Az ágyúcskát a mi fogadtatásunkra is megszólaltatták, és igen meglepte a gyerekeket az ágyú nagy hangja.

„A hegyen gyönyörű volt a kilátás, és nagyon jól éreztük magunkat. Este fellépésünk volt ezért a színházba mentünk. Végignéztük a helyiek szép műsorát, majd mi is énekeltünk és bemutattunk egy kimlei szokást.” Farkas Mónika (8.a.)

A kulturális bemutató

Pozegában minden iskola kap egy napot, amikor a helyi színházban bemutatkozhatnak művészeti csoportjai és az osztályok is. Minden osztály, évfolyam készít egy kis jelenetet, amit a helyi érdeklődőt is megnézhettek. Most, hogy mi is bemutatkozhattunk, sokan kíváncsiak voltak erre a kulturális műsorra.

Az esti előadás jelenetei között volt Shakespeare-paródia, környezetvédelmi oktatás, tündérmese. Fellépett a kórus több dallal is, és a 20 fős tamburazenekar is. Nagy meglepetés volt azonban a kimlei pedagógusok éneklése az est végén. Ez a felkérés előző este ért minket, és nagyon megijedtünk. hiszen Ica nénin kívül egyikünk sem énekelt hivatalosan színpadon (na jó, Kriszti néni is szokott). Szerencsére két dalnál tovább nem tartott ez a megrázkódtatás.

„ Utána készülődtünk az esti előadásra. Nagyon örülök, hogy nem rontottam el.” Nagy Karolin (3.a.)
”Fellépés után a családok akiknél aludtunk, elvittek minket pizzázni, inni, beszélgetni, sétálhattunk a városban is. Kb. éjfélig értünk vissza a házakhoz.” Németh Kitti (8.a.)

„utolsó este Adammal és egy barátjával elmentünk biliárdozni, ahol –sajnos – megvertek minket.” Vojnisek Péter (8.a.)

„Utána visszamentünk a családhoz vacsorázni. A vacsora spagetti volt” Wertál Szilveszter (7.o.)

„… közben visszafelé láttuk a tanárainkat asztalnál ülni a városban” Mitring Máté (8.a.)

Hát bizony, a tanárok szolid „utolsó estét” ültek egy pizzériában. Ettek malomkerék méretű pizzát, bosnyák lepényt, sült húsokat és vegetáriánus tálat. Sokáig nem örvendeztek, mert a sok izgalom, meg az előző esti program sokat kivettek az erejükből. Készültek a másnapi hazautazásra.

Kalandok Pozegában – a kirándulás 2. napja

„Hétfőn elmentünk egy olyan helyre, amelyik úgy nézett ki, mint a Bakony.” Nagy Karolin (3.a)

Ahogy ezt egyik kedves útitársunk is jelezte, a hétfő kirándulásról szólt. Az előző bejegyzés végén talán említettem, hogy Pozega gyakorlatilag egy medencében fekszik, körülötte pedig középhegységnyi magasságú mészkő, dolomit és palás kőzetekből álló vonulatok emelkednek. Ezeket csodáltuk meg egész nap.

„Kilenc órakor az iskola előtt gyülekeztünk. Busszal elmentünk Jankovacra. Ott nagyon finomat ettünk.” Farkas Tamás (5.o.)

Jankovac nagyon szép hely, és szerintem mindenkinek tetszett. A nemzeti park gyönyörű volt a vízesésekkel és a szebbnél szebb virágokkal.” Farkas Petra (6.o.)

Jankovac egy kirándulóközpont a Papuk hegység tetején. Vendéglátóink egy külön buszt rendeltek nekünk, amit először Péter, a buszsofőrünk zokon vett. Mintha ő nem tudna buszt vezetni! Aztán Velika városa után már ő is átgondolta ezt, ugyanis Jankovac csak a hegyeken keresztül vezető kavicsos-földes úton érhető el. Szűk kanyarok, szerpentin és egyszerű talajút. De a gyakorlott turistabuszok gond nélkül érik el a hegytetőt.

Éva néni mesélte, hogy május végén ők is jártak erre kirándulni férjével, Boszniából jövet benéztek ide is. A térképükön kétszámjegyű főútnak jelölték e hegyi utat, ami a valóságban természetesen nem az. Mikor már azt hitték, hogy eltévedtek, a táblák és a vadászház bebizonyította, hogy jó helyen jártak.

A turistaközpont körül egy két és fél kilométeres sétautat jártunk be, ami gyakorlatilag teljes képet ad a hegység összetett élővilágáról és természeti csodáiról. A séta során láttunk lazacos tavat, fehér rákos tavat, kis barlangot, bükkfákat, helyi üvegkészítő mesterek emlékét, és – ami mindenkit nagyon megfogott – egy nagy vízesést.

Most akik nem akarják megtudni a cselt, azok ugorjanak a következő bekezdésre, de el kell árulnom, hogy a vízesés a jankováci turistaházhoz nagyon közel fekszik, csak a sétaúton a másik irányba kell elindulni. Akik meg akarják tudni pontosan merre, azoknak mondom, hogy egyszerűen csak a másik irányba kell körbemenni. Max 5 perc onnan. Mi 2 óra alatt jutottunk el oda.

„Nagyon elfáradtunk, és melegünk is volt Így pláne jól esett a délutáni fürdés.” Gulyás Péter (7.o.)

„Hétfőn elmentünk Jankovácra, ahol az a … Mitring és az a … Mihályi papucsba ment föl a hegyre.” Megyimori Gábor (8.a.)

„14:00-kor mentünk fürdeni a termálba. Ott sokat fürödtünk, szórakoztunk. Mindenki nagyon elfáradt.” Kovács Eszter (7.o.)

„Nagyon jól éreztük magunkat, de hamar eltelt, sajnos. Gyors visszaöltöztünk száraz ruhába, és elindultunk az iskolához. Mindenkiért jött a gazdája, hazamentünk, és egy óriás pizzát ettünk.” Brányi Laura (5.o.)

Asszem, erről sokat nem kell írnom, a gyerekek sokat szórakoztak Velika város strandján. De azért a tanárok is megmártóztak. Csak talán Zsoltika nem, mert ő az első 5 percben elvágta a medence szélén a lábát, így nem mehetett a vízbe. Viki szerencsésebb volt, mert ő csak a végén tette ezt.

„A család nagyon kedves volt, ha valamit rosszul mondtunk, akkor segítettek. Sok barátjuk van, és majdnem mindenkit ismernek.” Fléner Tamara (6.o.)

És az este…

„Már 5 órakor elmentünk a fürdőből, mert este az iskolánál volt az előadás. A tanárok nem jelentek meg az iskolánál.” Farkas Laura (5.o.)

„…a programok után volt egy kis diszkó, ahol táncoltunk, majd utána ismerkedtünk horvát lányokkal. Cseréltünk velük telefonszámot, valamint e-mail címet.” Dombos Zoltán (8.a.)

Nagyon előrelátóan külön programot szerveztek vendéglátóink diákjainknak és a vendégtanároknak. Amíg az iskolában diszkó volt, ahol a fiatalabbak kitombolhatták magukat, és ismerkedhettek, addig mi egy kis látogatást tehettünk a városi pincében. Hogy ott mi volt, azt szerintem felnőtt olvasóink kitalálhatják, fiatalabb olvasóinknak pedig nem kell tudni. TITOK!