Már mindenki fáradtabb volt, s később is ébredt. Az aggteleki turistaszállóban ébredtünk, s ott fogyasztottuk el a saját készítésű reggelinket is. Amint össze-, illetve bepakoltunk és beültünk a buszunkba, elindultunk az Aggteleki Cseppkőbarlangba.” Lévai Alexa Végre nyugodtan aludtunk, vidáman ébredtünk, és igen jól esett a reggeli, amit a lányok, főleg Kompos Reni készített. Még Norbinak, a sofőrnek is ízlett. Meg Borók Peti is evett!
A Baradla-barlang vörös-tói bejáratánál kezdtük meg a mélybe ereszkedést, ahol még térerő sem volt (bezzeg a pesti metróban!). A túravezető rendesen megsétáltatott minket, hiszen közel 2 km-t tettünk meg a föld alatt. Sajnos az Óriások Termétől a kivezető utat háromszor is megtettük, mivel a csoport nagy része onnan egészen a barlang másik kijáratáig futott örömében, hogy továbbmehet onnan. Sajnos elfelejtették a túravezetőnek avanzsált hetedikesek, hogy van azért még egy-két látnivaló, így vissza kellett menni az Óriások Terméig.
Ennek örömére szabadprogram helyett visszasétáltunk a felszínen a Vörös-tóig (ami tényleg vörös volt a felszínen lévő vörös talaj miatt). Sokan nyögtek és sírtak a fárasztó kaptatón (de csak egy volt), és majdnem el is tévedtünk. Jó lett volna még többet túrázni!
”Egynéhány cseppkő el is volt nevezve, sőt még az egyes csoportoknak is volt nevük. Az osztály nagy része elindult a kijárat felé, ám a büntetést nem úszták meg. Az erdőn át kellett a buszig elsétálni majd utána Aggteleken a Cseppkő Hotelben elfogyasztottuk az ebédünket is.” Lévai Alexa
„Érdekesnek tűnt számunkra, hogy sok rész még ismeretlen a látogatók előtt. Amire felfigyeltünk, hogy a cseppkőbarlang egy része áthúzódik az országhatáron túlra.” Kovács Bálint
„Bementünk a cseppkőbarlangba és ott sok érdekes cseppkövet láttunk, köztük a rakott karfiolt és a delfint is. Az Óriások Terme nagyon jó volt, ment a zene és villogtak a lámpák. Onnantól előrefutottunk, és a Roland bácsi lecseszett minket.” Kocsis Gergely
Az ebéd után hosszabb utazás következett Aggtelekről Hollókőre, 3 órán át kanyarogtunk, zötyögtünk az Északi-középhegységen át. Nagyjából az egész útvonalon javították az utat, láttunk jelzőtárcsával táncoló jelzőőrt, szembejövő kamiont, meglepetésszerűen otthagyott, 10 cm mélyen kimart útburkolatot.
Hollókőn megnéztük a várat, felmásztunk a lakótoronyba, majd lesétáltunk a Világörökségként nyilvántartott ófaluba is. A szabad séta alatt mindenki elkölthette a maradék pénzét.
Este 6 körül indultunk hazafelé, de Budapesten megálltunk pihenni. Felmentünk a Citadellára, ahol gyönyörködhettünk az esti Budapest fényeiben. Láttuk a rendőrtüntetés vízfelhőjét is. A parkolóban mindenki jól lakhatott, miközben partizó fiatalokkal köröző, nyitott, városnéző busz szolgáltatta a zenét.
A fáradt, leharcolt csapat három nap és a fent leírt kalandok után este 11 körül ért Kimlére. Jó volt végre látni a szülőket, családunkat, saját ágyunkat!
„Aztán elmentünk Hollókőre. Az nem volt annyira jó, mert unalmas volt, és nem volt egy bolt sem. De ott vettem 1 szív alakú nyalókát, amit a buszon 4 és fél órán át nyaltam el. Hazafelé beugrottunk Pestre kajolni, meg csodálni a kilátást.” Kocsis Gergely
„Ebéd után mentünk a hollókői várba. A vár elbűvölő volt, és magas is. A vár belsejében volt pár gumiból (viaszból – a szerk.) készült szobor, azaz katonák. A vár után körbe lehetett nézni a faluban. Az egyik ház előtt lehetett venni házi készítésű szappant. A szappanban volt: búza, méz, virágpor stb., mindenféle illatszer.” Hodási Vanessza
„Egész úton hazafelé azon gondolkodám,
Miként fogom szólítani rég nem látott anyám” Petőfi Sándor/Kovács Bálint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írd le véleményed, moderálás után kitesszük!