Madár- és Természetbarát Portál
www.madarbarat.5mp.eu
Emlékeztek még a hangtalanul érkező szürke gémre? És a horgászbotra, mellyel
ügyeskedni kellett? Ma is a fületekben van az ostor pattogása? Mitől is
nevezhetjük minden idők egyik leghangulatosabb délelőttjének a 2012. évi
Madárbarátság Napját és Portáltalálkozót? Erről fognak árulkodni a következő
sorok! Jöjjön hát a nyolcadik tavaszi rendezvényünk hiteles krónikája!
Valamikor 5 óra körül pattantak ki szemeim, mint a mikrohullámú sütőbe
helyezett kukoricaszemek. Halihóó! Reggel van, kezdődik a február óta
emlegetett május 12-e! Lepkék módjára alakultam át mormota állapotból búgó
csigává. Alig forgott meg az óránk nagy mutatója, máris egy nagy kerék előtt
ültem, melyet erre, s arra tekergetve percek alatt Vörös István háza elé
gördültem, kivel az íjászathoz nélkülözhetetlen kellékekkel töltöttük fel a
csomagtartót. Alig, hogy beültünk, újra a kerekeké lett a főszerep. A
sugárhajtású seregélyt utánozva zúgtunk ki Kimlére.
A Cvika Camping bejáratánál szorultak össze csak a fékpofák és a meseszép
léptekkel elhagytuk a gépsárkányt, a házigazdák baráti köszöntője fogadott
bennünket. Elsők között érkezett Polgármester Asszony és a Cserkuti István
által koordinált természetfotósok aktív tagjai is. Pikk-pakk előkerültek a kiállítás
kellékei, melyek percek alatt Mosonmagyaróváron, az általuk megrendezett
kerítés tárlathoz hasonló képet mutatott.
Nem tudom, Te, hogy vagy vele Kedves Olvasó, de én imádom ezeket a
reggeleket. Amikor még nagyszüleimnél a disznót vágtuk, külön hangulata és
szertartása volt a korai óráknak. A nyolcvanas évek közepén sem aludtunk
sokáig a hétvégéken. Az éj leple alatt rendszeresen 3 óra körül csatangoltunk át
apuval a papáékhoz, hogy ott a három nemzedék összeálljon és beindítsuk a
szabadság himnuszát éneklő Simsonokat. Holott Kimlén már javában az eget
karcolta a Nap, a bizonytalanság így is benne volt a levegőben. A kellemes
izgatottság madármegfigyelésbe is belopta magát. Hol a cinege hangját
azonosítottuk be, hol egy tengelic, s zöldike repült el felénk. De nini, ki riogatja
arra az apró uszonyosokat? Egy szürke gém gondolta, hogy a halak élete
kevésbé fontos, mint az ő éhsége. Vessünk számot! Igaza lehetett!
érkező kimlei iskolások és az őket kísérő tanárok is lemondtak a szombati
henyélésről! Egyszer csak a telefon hangja énekelt bele a készülődésbe. Kállainé
Angyal Melinda, a darnózseli iskolások kapitánya szólt időben, hogy csapatukkal
kemény harcot folytat az előttük tornyosuló kilométerekkel! Megnyugtatott
azonban, hogy nyerésre állnak, s hamarosan nem csak halljuk, hanem láthatjuk
is őket!
Közben Óvárról is befutottak a korán kelők és a hazaiak is egyre többen lettek.
Így érkezett el a nyolc óra utáni időszak, mire összeállt a csapat. Balsay
Zsuzsanna, Polgármester Asszony nyitotta meg programunkat, melyet követően
gombamód nőttek ki a tanárok és a versenyzők szülei által vezényelt állomások.
Na, de ilyet sem pipált még a felénk járó fiatal gyereksereg! Pontosan nyolc
csapat állt rajthoz, ami azt jelentette, hogy egyszerre várakozási idő nélkül
indulhatott neki mind a versenynek és az állomásfőnököknek sem kellett a
legyeket hajtania addig, míg végre valaki betoppan a portájukra.
Ahogy az a nagykönyvbe meg van írva! Egyszerre mindenki elfoglalta a neki
szánt helyet és pillanatok alatt úgy pörgött a móka, hogy még az egerek után
kajtató macskáknak is gondot okozott volna áttekintenie rajta.
A nekifeszülő csapatok keringtek az állomások között és mutatták meg a
felnőtteknek, nem tudják őket csőbe húzni! Micsoda hangulat volt!
Képzeld el, Kedves Olvasó, hogy egy idillikus környezet közepén állsz! Tőled
jobbra, egy csukott szemű diák épp a papírból készült szürke gém nyakát
simogatja ki és vágja rá nevét szünet nélkül. Szemben egy kupac madárról
vetnek számot! Balra két méter hosszú horgászbottal próbálnak szerencsét.
De nem csak ők vidították a kilátogatókat. Íjász barátaink megállás nélkül
osztották a nyilakat az arra vállalkozóknak, majd kíváncsian várták, a mű vad
melyik testrészében landol a hegyes eszköz. A camping főhadiszállásán a
természetfotósok ütöttek tanyát és kiállításukkal árulkodtak a természet
szépségeiről.
Önmagában ettől is jobban érezhettük volna magunkat, mint a vursliban, de
hoppá, egyik autóból előkerült egy ostor, amit bizony használni is tudott a
gazdája. De nem sajátította ki magának ezt az élményt, közkinccsé téve
ösztönözte a bevállalósakat, hogy pattintsanak velük ők is. Volt is durrogás
rendesen!
Itt azonban még nem állt meg a felsorolás. Szokásunkhoz híven ismét a tó köré
vonultunk természetbarátainkkal és egymás kezét megfogva próbáltuk meg
újra átkarolni a természetet. Holott látszott, hogy a tavalyi létszámhoz képest
kevesebben vagyunk, mégsem torpantunk meg!
Csalogattunk gyerekeket, de kevés volt, emiatt jobban szét is húzódtak a kezek.
Próbáltam fotózni, de valahogy mégsem ért össze a két széle. Erre odajött már
mindenki és mi 30 év fölötti urak csoportosultunk a tó végén. Egymásra
néztünk, elmosolyodtunk, majd összeért a kör. Hangos ováció fogadta a
bravúrt!
természetvédelemnek! Mire képes ez a csapat! Hétköznapi életben eszembe
nem jutna megfogni egy férfi társam kezét, de az sem, hogy megálljak egy
pillanatra és örüljek annak, hogy átkarolunk egy tavat. Pedig aki benne volt és
később nyilatkozott, mind elismerően beszélt róla. Mintha azokat a falakat,
melyeket egymás között húzunk, nem is akarnánk igazán komolyan, s ha
például egy ilyen alkalommal le tudjuk bontani, felemelő érzés fog el
bennünket. Régebbi írások és szokások még arról tanúskodtak, hogy az
emberek közelebb álltak egymáshoz. Még Benedek Elek történelemkönyvében
is a Kalákáról olvashatunk, amikor a barátok, ismerősök, rokonok egymásnak
segítve építkeztek és éltek. A természetvédelem itt is helyreállítja a rendet.
Nyíltan vállaljuk ugyanis, hogy rendezvényünknek nincsen költségvetése, se
könyvelt kiadása - bevétele.
Tudjuk mindezt megtenni azért, mert van Kimlei, Darnózseli Általános Iskola,
hol a tanárok nem rohannak haza a munkaidő végeztével és foglalkoznak
A Magyaróvári Íjász Sportegyesület és a Mosonmagyaróvári Fotó Egyesület
tagjai is a gyerekek mosolyáért tartanak velünk, akár csak a Cvika Camping
tulajdonosai, kiknél szintén ellenszolgáltatás nélkül vendégeskedhettünk.
feladatok, melyeken túllépni nem lehet. Emiatt május 12-ről voltak, kik
hiányoztak. Voltak olyanok is, kik nagyon hiányoztak. Bizony olyanok is, kik
nagyon, de nagyon hiányoztak! Ha minden rosszban van valami jó, akkor erre a
szituációra ez különösen igaz. Egy úr, kinek a nevét most direkt nem említem, -
aki járt hozzánk többször, tudhatja, - idén nem tudott eljönni. Amennyi
erőfeszítést viszont belevitt a hiányának mérséklésére, azt tanítani kellene!
Köszönet érte!!!
Volt egy csapat is, kik, ha kellett esőben, ha úgy hozta a sors
napsütésben, volt, hogy állomásokon, tavaly a főharc állásponton voltak velünk,
de idén csak versenyeztek velünk. A karvalyt így sem kevertük össze!!!
Hiányoztatok még nagyon sokan, de sebaj, lesz még lehetőség újra összeállni!
Micsoda összeállás van itt! Ez is megér egy sor gondolatot! Sokat
gondolkodtam azon, miért lehet az, hogy ennyi résztvevő után sem marad egy
csokis papír a fűben és még papírzsebkendőt sem hagynak véletlenül. Mi oka
lehet annak, hogy a nagyképűség és a káromkodás sem tudja befészkelni magát
rendezvényünkbe? Nem is olyan bonyolult rá a válasz! Mit ér ugyanis egy
szolárium a sahara közepén? Mire mennénk a világ legmodernebb telefonjával
egy olyan területen ahol nincs térerő? Semmire. A természetvédők világában
más érték, hierarchia alakult ki. Mást tartunk fontosnak, mint a hétköznapi élet
szereplői. Emiatt azonban, akinek nagy a pofája, attól nem ájulunk el. Aki
eldobja a szemetet, azt lenézzük, s aki káromkodik, attól nem kérünk
autogramot és még sms-t sem küldünk számára. Ennyi csupán a megoldás.
Ebben a világban azok a kövek, melyekkel a civilizáltságban csillogni lehet, itt
nem jelentek piros pontokat, de az alapvető emberi értékekhez következetesen
ragaszkodunk! Lám-lám, mi lesz ennek a vége? Senki nem nyúl az asztalon
felügyelet nélkül hagyott fényképezőgépekhez, a fűben heverő madárhatározó
is megvárja gazdáját, és ha épp egymás kezét kell megfogni, attól sem hőköl
vissza a csapat. Erről is szól a természetvédelem!
Na, meg a jó kis mulatságról, amihez hozzá tartozik egy kis sport is! Minő
meglepetésre, egy 20 méter hosszú kötélkígyó kúszott ki a kocsi
csomagtartójából, melyről egy izgalmas kérdés jutott az eszünkbe! Szét tudjuke
szakítani? A puding próbája, az evés! Nekifeszült két tábor és elefántnyi
kaptunk, hogy melyik alakulatban lakozik nagyobb erő. Remegtek a lábak, mint
a miskolci kocsonya, guvadtak a szemek, mint a zöld marslakóknak. Közben
azért a főszereplő mosolyt sem hagytuk ki a sorból!
11 óra után azonban már az eredményhirdetés izgalmai nyugtalanították a
csapatokat. Nem volt mit tenni, összeboronáltuk a résztvevőket és közhírré
tettük, melyik csapat hány pontot tudott kicsalni a pontozók tarsolyából.
Amint elhangzott a fődíjasok neve, máris a legalacsonyabb résztvevő
felkutatására tettünk kísérletet. Hipp-hopp, máris előkerültek az apróságok és
közülük is a legkisebb fejére került a korona. Ezzel zártuk délelőttünk hivatalos
programját.
A következő perceket a csomagolás és a készülődés rabolta el. Na, meg a gyors
értékelés, melyben kerestük a jó, s rossz pontokat. Megfogadtuk, fél év múlva
ismét összeáll a csapat, pontosabban 2012. október 6-án, Darnózselin
találkozunk újra.
De a camping tulajdonosaival még egy extra program elehetőségét is szóban
kidolgoztuk, melynek megvalósulása szeptemberben várható!
Ezúton szeretném megköszönni mindazon barátaink, ismerőseink segítségét,
kik szabadidejüket áldozták a Madárbarátság Napjának a megvalósulásáért!
Köszönjük Nektek, hogy tetteitekben megelevenedett a tavaszi rendezvényünk!
Nagy Kornél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írd le véleményed, moderálás után kitesszük!