A harmadik nap reggele egyben a torockói ébresztő is volt. Azt mondják, hogy a faluban kétszer kel fel a nap, mivel a Székely-kő nevű hegy felkelés után eltakarja a napot, majd később a szikla mögül újra felkel. Nos ezt reggel nem láthattuk, egyrészt mert nagyon hűvös, felhős napra ébredtünk, másrészt nem keltünk fel olyan korán. De reggeli után (ami mindenkinek bundás kenyér volt), 8-tól már újra a kilométereket róttuk. Első állomásunk pedig Nagyszeben volt, az erdélyi szászok egyik fő központja.
A város ma is inkább hasonlít egy német kisvárosra, mint Erdély bármelyik korábban látott városára. A rendezett házak, porták - mintha nem is Románia lenne.
A nagyszebeni Ferences-templomot csak kívülről láttuk, de a hőmérséklet - és a vásárlási lehetőség - így is feldobta a társaságot.
A vízaknai ütközet Erdély egyik szomorú eseményei közé tartozik. A Bem József által vezetett csapatok nagy vereséget szenvedtek, melynek horrorisztikus következményei is lettek. Ezt olvassátok el a neten!
A vízaknai áldozatok emlékére koszorúzott csapatunk ezen a helyen is.
A dévai Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott gyermekotthont látogattuk meg, ahol a vezetőtől megtudtuk, hogy összesen 34 lakója van az otthonnak. A gyerekek itt nevelőkkel laknak együtt, és megpróbálnak a lehetőségekhez mérten családi környezetet teremteni nekik.
A gyermekotthonban a darnózseli iskola jóvoltából emlékfát is ültettünk, egy szigetközi égerfát, ami jelképezi intézményeink közötti kapcsolatot. Remélhetőleg a következő látogatásunkkor már e fa árnyéka alatt beszélgethetünk.
Visszatérve Torockóra, a nap zárásaként feladatokat oldottunk meg csapatban, majd megmásztuk a Székely-követ. Íme a dolgozó csapatok:
Újabb lehetőség várt ránk, hogy kevéske alvás után megcsodálhassuk a kettős napfelkeltét a faluban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írd le véleményed, moderálás után kitesszük!