2010. október 25., hétfő

Versek, emlékek 56-ról


„Most kezdünk élni mindnyájan, mikor deríti hajnalát egy messzi kor s mely elnyomottan régen szendereg a vágy valósul és az emberek kiket nem fűzött eddig egybe semmi: testvérek, s emberek akarnak lenni" (Gáti István: Lobogtasd a zászlót)

Ady Endre: A Tűz csiholója
Csak akkor születtek nagy dolgok, Mint egy Isten, hóban vacogva
Ha bátrak voltak, akik mertek, Fogadta szent munkája bérét:
S ha százszor tudtak bátrak lenni, Még ma is minden bátor ember
Százszor bátrak és viharvertek. Csörgedezteti az ő vérét.


Az első emberi bátorság Ez a világ nem testálódott
Áldassék: a Tűz csiholója, Tegnaphoz húzó rongy pulyaknak:
Aki az ismeretlen lángra Legkülönb ember, aki bátor,
Úgy nézett, mint jogos adóra. S csak egy különb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.


Vajda Péter: „Szabadság az emberi vitatkozások…”

Szabadság az emberi vitatkozások legszebb tárgya, az emberi küzdésnek legfőbb célja, az emberi ész és munka legszebb koronája. Szabadságban a balsors is tűrhető, nélküle a szerencse mit sem ér. Szabad hazában jobb szeretek utolsó polgár lenni, mint első a rabszolgák között.

Ebből forradalom lesz, mondta Apa. Az ormótlan Orion rádiókészülék mellett kuporogtunk, abban a szobában – éppen itt, az ablak mellett –, ahol most ezeket a sorokat írom.

Nem tudtam, gyerekként honnan tudtam volna, mi az a forradalom. De Gerő Ernő máig a fülemben csengő, kellemetlenül recsegő hangjából, Apa aggodalommal keveredő öröméből éreztem, hogy valami fontos dolog történik.

Úgy emlékszem, alig néhány perc múlva szemből, a Rottenbiller utcából két teherautó kanyarodott be, és megállt a remíz sarkán. Rövid kabátos fiatalok ugráltak le róla: a sötétben már nem lehetett látni, puska villan-e a kezükben vagy valami más.

Aztán – ez másnap vagy harmadnap lehetett – ugyanabból az ablakból a Damjanich utca teljes szélességében lassan, nagyon lassan haladó, irtózatos tömeget láttam nyomulni. Az első sorban egy tolókocsis rokkantat, bizonyára háborús veteránt toltak. A tömeg lenyűgöző méltósággal haladt a síkos, sárga kerámiaköveken, amelyeket később Bécsbe vittek díszburkolatnak. A Szabad Nép tudósítása szerint az emberek azt skandálták: „Függetlenség, szabadság! Szovjet-magyar barátság!”

Lehet, hogy volt, ahol ezt skandálták. Én fél évszázad távolából is pontosan emlékszem, hogy a Damjanich utcában a „Függetlenség, szabadság! Nem vagyunk mi fasiszták!” szavakat ismételték. A magát akkor is baloldalinak nevező hatalom akkor is a fasisztázással akart uralmon maradni.

Aztán híre jött, hogy itt a jeges. Lementünk Anyával, és miközben az üres vödröt lóbálva átjutottunk az utca másik oldalára, hogy vegyünk a lovas kocsin odaszállított hosszú, szögletes jégtömbökből, bokán felül gázoltunk a röplapokban. Összeszedtem egy maroknyit, és sokáig őriztem a vaskos paksamétát.

Újabb néhány nap múlva bezárkóztunk. Furcsa zajok szüremkedtek át az ablakon, tompa, erős csattanások: hiába kérdeztem, mi ez, a felnőttek nem adtak rá magyarázatot. Egyre nehezebben viseltem el, hogy nem mehetek ki az utcára. Egy fülsiketítő, de ezúttal nem tompa, hanem sivító hang hallatán felkaptam a fejem, és láttam, hogy az ablak előtt egy hatalmas, vörös szélű, arany napocska száguld el, röptében maga után húzva a sárgán villódzó fények koszorúját. Megörültem: luftballon! Az ablakhoz rohantam, hogy elkapjam a napocskát, és játsszak vele, ebben a pillanatban azonban Anya sikoltozva utánam vetette magát, a vállamnál fogva elkapott, és felpofozott. Még sírva fakadni se volt időm, amikor meghallottam a robbanást: a „napocska”, amelyet a Bethlen Gábor téren beásott szovjet tankból lőttek ki, becsapódott a szemközti házba. Sok-sok évig ott volt az ágyúgolyó nyoma, ahogy évtizedekig nem hozták rendbe a legtöbb pesti ház golyók lyuggatta falát sem. Nyugat-Európából még alig néhány éve is ide jártak háborús filmeket forgatni, mondván, hogy ez olcsóbb és hitelesebb, mint az épített díszlet…

Apa születésnapján, december 4-én megint az ablaknál álltunk, és néztük, ahogy a 18 éves bátyám, hátizsákkal a vállán, igyekszik a Rottenbiller utca felé. Várta a teherautó, amely két gimnáziumi osztálytársával együtt éjszaka az osztrák határra vitte. Anya sírva nézett utána, átölelte a vállamat, magához szorított. A családunk élete már soha nem lett olyan, mint azelőtt. Család sem igazán voltunk már: Apa nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy elment a fia. Másfél évtized telt el, amikor a bátyámat újra láttuk. Az élet „régi rendje” már sosem állt vissza.

1956 őszén sokan kerültek a történelem fogaskerekei közé. Elsőként is, akik az életüket áldozták. Aztán számtalan család: sosem tudták kiheverni a történteket. De a legnagyobb áldozat volt – Magyarország. Gereben Ágnes

Nagy és megdöbbentően szép látvány volt, amikor a ködös októberi estén három daruskocsi nekirugaszkodott, és a sokezres tömeg lélegzet-visszafojtott figyelme mellett ledöntötte a tizenkét éves idegen zsarnokság jelképét, a budapesti Sztálin-szobrot.

A kép a szívembe vésődött, tisztán emlékszem rá: a drótkötelek pattanásig feszültek, s a hatalmas szobortest lassan dőlni kezdett előre... lassan, nehézkesen, mintha maga sem hinné, hogy most porba hull, ő, a fél világ évtizedeken át rettegett zsarnoka. A kötél feszült, a nyolcméteres bronztest elvált talapzatától, s a fényképezőgépek kísértetiesen fehér magnéziumfényének villogása közben tompa dübbenéssel földre hullt.

A tömeg megrohanta a ledőlt szobrot, és diadalittas ujjongással mászott fel rá, s köpve, rúgva próbálta kitombolni azt a tengernyi keserűséget, amit tizenkét év alatt elszenvedett. (...) Nem, ez a nép nem fog többé éljenezni idegen elnyomóknak!

Mégis, volt valami feszültség a levegőben, mintha mindezzel nem most ért volna véget valami, mintha nem vége lenne, hanem csak előestéje ez nagy, történelmi napoknak. Mindenki megdöbbenten nézett fel a szoborból megmaradt csizmákra, a beléjük tűzött magyar zászlókra. Sokan szemüket törölgették — nem hitték, hogy ez lehetséges. A fejüket csóválták, de az örömtől könnyezett a szem


Kassák Lajos: A diktátor


Alámerült örökre. Semmi kétség.

Sosem volt rútabb halál

soha engesztelhetetlenebb gyűlölet
cserben hagyták a gyávák,
s a hízelkedők elárulták.
Zászlók erdejéből lépett elő
'és ordított és toporzékolt vészesen,
kivégeztette, akiknek szemük volt, kivégeztette, akiknek szájuk volt,
ki akarta folyatni .
egy egész nép vérét —
s végül is eltiportan hever
a hóban, a vizeletben, vagy a tüzes romok alatt.
Bűnhődött-e, ha megölte magát,
bűnös-e aki megölte?
a hajszás nappalok
s a rémisztő éjszakák nélkül
szegényebb lett-e a világ?
Nem! Nem! ;
Most hasad ketté a fekete ég.
Most fakasztja csíráját az új gabona.


A Nagykörúton megdöbbentő látvány tárult a szemünk elé: a villamossíneken egy meggyújtott teherautó lángolt. A kockakövek felszedve hevertek a sínek között. Csodálkozó szemekkel bámultunk a lángoló autóra, s engem valami szorongás fogott el: délután ilyesmire nem is gondoltunk, nem ezt akartuk mi délelőtt, amikor fellelkesítve Budapestet kivágattuk az idegen címert a zászlókból... Ha így folytatódik, akkor csakhamar megszólalhatnak a fegyverek is... És megszólaltak. (...)

Még nem értük el a sarkot, amikor magyar tankok érkeztek, magasra tűzött nemzetiszínű zászlókkal. A harckocsikon a katonák mellett diákok éljeneztek. Az előbb, amikor befordultak az Astoria felől, még csak annyit lehetett látni, hogy kidöntik a KRESZ-tábla oszlopát, és legyalulják a járda sarkát. Az eleje még nem érte el a Múzeum-kert szögletét sem, amikor megálltak. Végig, az egész oszlop. A végét nem láttuk, az kint lógott a Kiskörúton.

Akkor történt az, hogy a parancsnokuk felmászott a sarkon megállt tankra, és szózatot intézett az ott gyülekezőkhöz, akik — mint mi is -— inkább iszkoltak volna már hazafelé. De ahogy a tiszt felmászott a tankra, megint odaszivárgott a tömeg. A tiszt megmondta a nevét (nem emlékszem rá, de a keresztneve, azt hiszem, Béla volt), és azt mondta, hogy ő csepeli munkásfiatalként került tiszti pályára. Ő nem fog munkásokra és diákokra lövetni. Ők éppúgy megszenvedték az elmúlt éveket, mint a civil lakosság, neki az az ellensége, aki itt a népre lő.
Akkor éljeneztek meg, és akkor másztak fel a tankokra a nagyobb — talán
egyetemista — diákok, az oszlop tovább indult, de aztán hamarosan megtorpant
útja. A hír szájról szájra futott végig a városon (mint megtudtam később): „A
honvédség velünk van!"

Németh Emil: Tankok éjjeli vonulása (1956. okt. 30.)


Szférák zenéje nem szebb ennél, Dübörgés, rengés jelzi útját,
s az éjszakában mily mesés! hol nem rejtheti már búvás.
Az álom, mit az alvás ígér De messziről mégis olyan csak,
e zajhoz képest oly kevés. mint szégyenletes vinnyogás.

A hunyászkodó páncélszörnyek Vérünk tapadt a talpatokra,
osonása valóra vált. Kísérje átka sorsotok.
A mammutnyáj pásztorfiúcska Riasszon el más nép jogától
terelgető szavára várt? örökre minden zsarnokot.

Zúgjon örökre zajotokban
a megáradt történelem.
S avassa szentté mindörökre
kicsiny, megkínzott nemzetem.

Másnap reggel ágyúdörgésre ébredtünk: hivatalosan is megérkeztek a szovjet csapatok. (...)
Pest felett nyomjelző lövedékek, füstgomolyok, csatazaj. (...) Sok a halott. Az oroszok nehéztüzérséggel akarnak felkelők ellen harcolni, nekik viszont legfeljebb puskájuk van. (...)
Estére elcsendesedtek a harcok.
A hazug Kossuth Rádió egész nap tánczenét játszott, most közölte, hogy nem kell félni a „fegyveres banditáktól", mert a szovjet csapatok segítenek leverni őket. Bemondta, hogy a harcoknak a Belvárosban vége van, másnap mindenki mehet munkába.

Faludy György: Exodus

Vagy ötvenen lehettünk, tán még

többen. Hegykőnél jöttünk át,

s az öregek miatt oly lassan,

mint hogyha csak az éjszakát

akartuk volna megkerülni.

Szemerkélt. Balról könnyű köd.

Jobbkéz felől, a csapás mellett

magasra hányt, vizes rögök,

akárcsak egy frissen kiásott

tömegsírnál. Zsuzsa kezét

fogtam. Négyszáz forintot hoztunk

magunkkal, meg két fogkefét.

Így mentünk északnak. Mögöttünk

nagymessziről géppuska szólt,

aztán zöld rakéta jelezte:

szabad az út. Olyik dúdolt,

más felsóhajtott, hogy hazáját

cipőtalpán nem viszi el,

más meg, hogy szabad költözési

jogát senki nem veszi el

mi hallgatunk. Két térdkalácsom

alatt ólom és mintha csak

előre görbedő tarkómon

cipeltem volna magamat.

Ne félj! Ma jeges még az emlék.

Idővel egyre édesebb.

És forróbb. Ez a határok.

Ugorj! Az ugrás végleges.

Ugorj! A fájdalom veled jön,

sohasem szabad elmúlnia.

Mint zseblámpa, melyet letettek:

világol túlnan Ausztria

2010. október 23., szombat

Itt van az ősz...
























Petőfi Sándor:

Itt van az ősz, itt van ujra

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

(Erdőd, 1848. november 17-30.)

2010. október 18., hétfő

A Magyar Festészet Napja



A DunaArt Művészeti Társaság 2002-ben hirdette meg a Magyar Festészet Napját, amelyet október 18-án, Szent Lukács napján ünnepelnek, aki nemcsak mint evangélista vált híressé, hanem mint a festők védőszentje is. A legendák Szent Lukácsot festőként is említik, aki állítólag még Jézus anyját, Máriát is megörökítette. Ennek a történetnek az alapja talán az lehetett, hogy az evangélisták közül kétségtelenül ő „festett” legérzékletesebb, legemberibb képet a Madonnáról, illetve a gyermek Jézusról. Érdemes megemlíteni egyébként, hogy egyes római templomokban mindmáig őriznek olyan korai, keletről származó Mária-ikonokat, amelyeket a hagyomány szerint maga Szent Lukács festett.

A Magyar Festészet Napja az évek folyamán országos, sőt határon túlra nyúló, többnapos rendezvénnyé nőtte ki magát. Célja, hogy megismertesse a nagyközönséget a kortárs magyar festőkkel és alkotásaikkal.

Idén Győrben is lesznek a programsorozathoz kapcsolódó kiállítások:

Bráda Tibor festőművész kiállítása

Helyszín: NYME Apáczai Csere János kar (Megtekinthető: október 14. - november 14.)

Magyar Geometrikus Művészet (Időszaki kiállítás)

Helyszín: Xantus János Múzeum – Győr (Megtekinthető: október 14. -

november 4. )

A programsorozat részeként idén Kedvenc képem címmel szavazójáték is indul.

Ajánlom, hogy látogassatok el www.festeszetnapja.hu internetes oldalra, voksoljatok a nektek tetsző képekre!

2010. október 17., vasárnap

Rongálások a tanösvényen





 Tegnap délután természetismeret szakkörön az erdőben és az erdő melletti padoknál

takarítottunk, amikor megláttuk, hogy a három tábla közül egy ki van törve a helyéről és

ketté is törték. Előtte egy madáretetőt láttunk, ami ugyanígy ki volt döntve.

A táblának érdekes története van, mert 2010.szept.27.-én még

semmi baja nem volt, nagy megdöbbenésünkre, 2010. okt. 11.-én már ki volt döntve.

Nagyon sok cigicsikket és cigisdobozt szedtünk össze a bemutató területek

környékén.

Ezúton szeretnénk megkérni minden diákot és felnőttet, hogy ha tudja kik

járnak oda rendszeresen a bemutató területekre dohányozni és rongálni a táblákat,

azok legyenek szívesek szólni Roland bácsinak vagy Króneisz Flóriánné, Eszter néninek, vagy az osztályfőnökének, mert szeretnénk kideríteni, kik azok a diákok, akik rongálják a bemutató területek környékét!

Köszönettel a természet szakkörösök: Bekő Vivien, Lévai Alexa, Kompos Renáta, Janó Regina, Fléner Tamara, Skultéti Barbara, Hodási Vanessza és Eszter néni!


2010. október 6., szerda

A mosonszolnoki verseny - tanulói riport

Csütörtökön elmentünk Mosonszolnokra, a meseismereti versenyre.
Sok érdekes feladat volt. Voltak egyszerűbb és nehezebb feladatok is. minden válaszért egy pontot kaptunk. Feladatunk volt például textil anyagból elkészíteni a mese utolsó részletét, vers kiegészítés, villámkérdések, keresztrejtvény.
Csapatunk próbálta a legjobb tudását hozni, összedolgozásunk meghozta a várt eredményt. Nagyon örültünk, amikor kihirdették, hogy elsők lettünk.
Büszkén tértünk haza tanárainkkal!
Papp Cintia 4.b.

Önkormányzati választások 2010.

A hétvégén tartották Magyarországon a települések polgármestereinek és képviselő-testületi tagjainak választását, valamint a települési kisebbségi önkormányzatok tagjainak választását is egyben. Emellett a megyei önkormányzatok tagjait is megválaszthattuk a listákat állító pártok közül.

A választás során minden falu, város egy polgármesterrel rendelkezhet, és lakosságszám alapján valamennyi önkormányzati képviselővel. Ahol valamilyen - magyaron kívül más - nemzetiség él, ott saját 4 tagú önkormányzatot is létrehozhattak, tagjait megválaszthatták.

Az iskolánkat fenntartó két településen is megtörtént a választás, eredményesen.
Kimlén a korábbi polgármester, Balsay Zsuzsanna folytathatja munkáját, és Károlyházán is hasonló a dolog, ott Szép Károly maradt polgármester.
A kimlei képviselő-testület 6 tagú lett, tagjai pedig: Ásványi Tibor Zoltán, Dániel Erika Erzsébet, Grundtner Gábor, Liszkai Adrienn, Dr. Pilt Richárd László és Sterkovits Lívia.

Kimlén két kisebbségi önkormányzat is létezik, és mindkét kisebbségi testület tagjait megválasztották a lakosok. A német kisebbségi önkormányzat tagjai: Gálné Eller Teréz Mária, Grundtner Alajos, Grundtner Gábor és Krankovits Antal. A horvát kisebbségi önkormányzat tagjai: Farkas Mátyás, Koppi Lajosné, Novits Mátyás és Stipkovits Jánosné.

A károlyházi képviselő-testület 4 tagú, a képviselő a következők: Bereczk László, Kovács Lászlóné, Kovács Richárd és Lencse János.

Környezeti katasztrófa Magyarországon

Hétfőn átszakadt az ajkai timföldgyár zagytározójának egyik gátja Veszprém megyében. A kiszabadult hétszázezer köbméter, erősen lúgos, maró vörösiszap a Torna patak medréből kiöntve elárasztotta Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. A katasztrófának több halálos áldozata, száznál több sebesültje van, és több embert még keresnek.

Erősen maró hatású veszélyes anyag, barna- vagy vörösiszap elárasztotta el hétfőn a Veszprém megyei Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhely községeket. Az ajkai timföldgyár 9-es és 10-es zagytározójából kiszabadult ár Devecser irányába folyt, a víz rendkívül erős, 13 pH értékű lúgot mosott ki. A helyszínre érkezett Pintér Sándor belügyminszter azt mondta, a szerencsétlenségnek két halálos áldozata van. A miniszter még két eltűnt emberről beszélt, de tíz órakor a katasztrófavédelem azt közölte, hogy az eltűntek száma hétre emelkedett, és a mentés közben nyolc tűzoltó és egy rendőr is megsérült. A nyolc tűzoltó a mentésben segített, valamennyien elsőfokú égési sérüléseket szenvedtek.

Devecser le van zárva a forgalom elől, az [origo] tudósítója is csak gyalog tudta elérni a település központját, ahol az utcákat még mindig 10-20 centiméter vastagon belepi a nedves, vörös iszap. Tűzoltók próbálják lapátokkal és erős vízsugárral tisztítani az utcákat, a főutcán végig katonai járművek, munkagépek, rendőrségi autók sorakoznak. Egy mentésben résztvevő ember azt mondta, a kitelepített embereket a helyi iskolában fogják elszállásolni, a többségük szerinte szeretne visszatérni otthonaikba, de ezt valószínűleg nem fogják megengedni a hatóságok.

Mi is az a vörösiszap?

A timföldgyártás melléktermékeként keletkezik az a vörösiszap, ami az ajkai tározóból ömlött ki. Az anyag sűrű, mint a tejföl, erősen lúgos, ezért maró hatása van a bőrön. Az iszap nehézfémeket, például ólmot tartalmaz, illetve enyhén radioaktív is, a por belégzése tüdőrákot okozhat.

Felvételek az eseményről:

Emlékezés az 1849. október 6-án kivégzett adari vértanúkra

A magyar sereg a Világos közelében levő szőlősi mezőn tette le a fegyvert az orosz csapatoknak. Ez nagy sértés volt a császári oldal számára. Ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, annak üzenete az lett volna, hogy az ellenük folytatott szabadságharc elbukott. Így azonban az volt az üzenete a fegyverletételnek, hogy a két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben nem lehet tovább harcot folytatni. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy az osztrákok a tábornokokat megillető lőpor és golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elő a magyar tábornokok részére, miután az oroszok – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat némi habozás után átadták számukra.

…a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.
Ferenc József utasítása Haynau számára

Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst.

A legnehezebb kérdés, hogy a törvények teljes szigorával, halálbüntetéssel kell-e sújtani minden vizsgálat alá kerülőt, vagy pedig halálbüntetés helyett másfajta büntetést kelljen-e elszenvedniük a kevésbé vétkeseknek. Erre vonatkozólag általánosságban ki lehetne mondani, hogy a legvétkesebbnek a törvények szerint kell lakolniuk, a kevésbé vétkesek esetében pedig báró Haynau táborszernagyra kell bízni, hogy másfajta büntetést szabjon ki rájuk."
Anton von Schmerling osztrák igazságügy-miniszter (1849. augusztus 27.)

A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette. Az ítéleteket Julius Jacob von Haynauhoz, (akit katonái csak Einhau-nak (bökő) hívtak) mint Magyarország teljhatalmú kormányzójához kellett felvinni megerősítésre és aláíratásra. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt. Haynau a a hadbíróság felterjesztése alapján négy halálra ítélt büntetését különleges kegyelemből a katonához méltó golyó és lőpor általira változtatta. Kiss Ernő altábornagy azért részesült e kegyelemből, mert a szabadságharc alatt ténylegesen soha nem harcolt császári haderő ellen, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos azért mert a császári csapatok előtt tette le a fegyvert, végül Schweidel József azért, mert csak a scwechati csatában harcolt a császári haderő ellen, a továbbiakban adminisztratív beosztásokban szolgált, továbbá mert Pest városparancsnokaként alkalma volt jó szolgálatot tennie a hadifogoly osztrák tiszteknek.

A 13-ak ítéletét október 6-án – szándékosan a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján – hajtották végre, ami ezért a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyászünnepe.

Kivégzésük

Az ítéletek kimondása, a kivégzések mikéntje és sorrendje részletes meggondolások alapján történt. A legtöbb bosszúságot Damjanich okozta a császáriaknak, ezért őt illette volna az utolsó hely, de Haynau személyes bosszúja ezt is felülírta és így Gróf Vécsey került az utolsó helyre.

Thorma János: Aradi vértanúk (részlet)

Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):

  • 1. Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes),
  • 2. Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok,
  • 3. Kiss Ernő, tábornok,
  • 4. Schweidel József, tábornok,

12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek.

Thorma János: Aradi vértanúk (részlet)

Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):

  • 5. Lovag Poeltenberg Ernő, tábornok,
  • 6. Török Ignác, tábornok,
  • 7. Lahner György, tábornok,
  • 8. Knezić Károly, tábornok,
  • 9. Nagysándor József, tábornok,
  • 10. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok,
  • 11. Aulich Lajos, tábornok,
  • 12. Damjanich János, tábornok,
  • 13. Gróf Vécsey Károly, tábornok,

Vécsey Károly büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, mert őt akasztották fel utolsónak. A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta Damjanich kezét.

A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek holttetemét közszemlére tették ki. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait.

I. Miklós orosz cár a kegyelem irányában próbálta befolyásolni rokonát, Ferenc Józsefet, és diplomáciai úton neheztelését fejezte ki a kivégzések miatt: „a cárt érzékenyen érintette Medem gróf úr új híradása a Magyarországon történt számos katonai kivégzésről, és hogy személyes érzéseiben érzi sértve magát, mert a szigornak ezeket a megnyilatkozásait éppen azokkal az egyénekkel szemben gyakorolták, akiknek érdekében a császárnak, felséges urunknak kegyelmére apellált.

További aradi vértanúk

1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát – őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni –, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát – őt szokás a tizenötödik aradi vértanúnak nevezni[7] – és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg, őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott.

2010. október 4., hétfő

Képek a meseismereti versenyről





A képeket Nagyné Kolonits Kinga tanító néni készítette.

Képek a karateversenyről




Meseismereti verseny Mosonszolnokon

A népmese napján, szeptember 30-án, meseismereti versenyt rendeztek a mosonszolnoki iskolában. Kilenc iskola csapata mérte össze tudását. Izgalmas, változatos, villámkérdésekkel tarkított vetélkedőben iskolánk alsós csapata I. helyezést ért el.
A győztes csapat tagjai: Bertalan Soma, Király Éva, Nagy Karolin és Papp Cintia, Tóth Krisztián.

Míg a kicsik a mesék világában barangoltak, a felsősök helyesírási feladatokat oldottak meg.
Sipőcz Jázmin 5. osztályos tanuló III. helyezett lett.
Gratulálunk!

2010. október 1., péntek

Bemutatkoznak az elsősök






Október elsejét írunk.Az elsősök is már egy hónapja iskolások.Próbálnak beilleszkedni az iskolás életbe.Nagyon akarnak. Megtanultak szépen jelentkezni,órákon keresztül padban ülni, csendben lenni,ha a tanító néni beszél.Igyekeznek a társaikat is meghallgatni,nem verekedni.A füzetbe egyre szebben írják a betűelemeket, a sorból is csak ritkán mennek ki.Néhányan már a hangokat is összeolvassák.Sok-sok piros pontot szereztek eddig.Van akinek már 3 nyomdája is van.A többség vigyáz a magatartás kártyájára.Ez nem könnyű.Lassan igazi iskolásokká válnak.