Az utunk célja volt, hogy megismertessük a tanulóinkkal
Székelyföld és Szászföld legnevezetesebb látnivalóit. A legszebb természeti
látnivalók mellett (Gyergyói-havasok, Csíki-medence, Keleti-Kárpátok)
megismerjünk városokat (Brassó, Nagyvárad, Székelyudvarhely), betekintsünk a
kis falvak életébe (Árkos).
Az utunk a sajnos nagyon sokszor pocsék idő
ellenére is fantasztikusan sikerült. A szakadó eső, sokszor hó ellenére is a
gyerekek zokszó nélkül járták végig az utat, érdeklődőek voltak, sokat
kérdeztek, rengeteget fényképeztek, kicsit más, a megszokottól eltérő stílust
vettek fel. Például magyar szavakat használtak a rengeteg jövevényszó helyett,
amit lehetett kipróbáltak, sok dologra rácsodálkoztak. Ez nagyban köszönhető
volt a remek honismereti vezetőnknek, meg persze a helyben megismert emberek
nyitottságának, hozzáállásának is. Volt közöttünk olyan diák is, aki Erdélyből
települt át szüleivel, és voltak olyanok is, akik rendszeresen járnak Erdélybe
a családdal. Már előzetesen az ő lelkesedésük is hatott a többiekre, akik így
eleve nagy várakozással tekintettek az útra. Izgalmas volt a gyerekek számára
az is, hogy olyan helyekre juthattak el, amit a médiából is ismertek. Például
Csíksomlyó, ahol a pápa látogatására készültek. A csodálatos tájak lenyűgözték
őket, a sok legenda, történet, amit a vezetőnk mesélt, a későbbiekben beindították a képzeletüket. A finom ételek,
a sajtkészítés, a helyiek kedvessége örök emlék lesz számukra. Idéznék tőlük:
„Én még ilyen finomat nem ettem!”- mondták Marosfőn, az „esztena látogatáson”.
Úgy gondolom, ez az út a későbbiekben is arra indítja majd őket, hogy Erdélyre
úgy tekintsenek, ahogy a vezetőnk is sokszor elmondta: nem külföldön, hanem
itthon vagyunk. Ez az út lehetett sokaknak az első lépés a határainkon kívül
élő magyarság megismeréséhez.
Az előkészítő foglalkozáson iskolánk igazgatója, Csizmazia
Roland tartott előadást határainkon túl élő magyarság létszámával, a történelmi
okokkal kapcsolatosan. Az erdélyi magyarság jelenkori helyzetéről, az etnikai
összetételről Dániel Erika történelem szakos tanárnő mesélt, majd a részletes
program ismertetése után az előzetesen tanulóknak kiosztott feladatokat,
kiselőadásokat hallgattuk meg. A kiránduláson elvárható viselkedés
alapszabályait is tisztáztuk.
Az első napon terveztünk látogatást Nagyváradon, de a
határátkelőn zajlott zavarok miatt e program a hazafelé vezető úton történt
meg. Ezt követően Brassóba látogattunk, a szászok, magyarok és románok által
vegyesen lakott településre. Itt megnéztük a Cérna utcát, a Fekete templomot, a
Fekete és Fehér tornyokat és gyönyörű főteret a tanácsházával. Később
Kisbaconban felkerestük Benedek Elek szülőházát, ahol emlékhelyen koszorút
helyeztünk el.
Következő napon a törcsvári várkastélyhoz látogattunk, a tévesen
Drakula-várnak nevezett építménybe. A kisméretű, de pompás helyen fekvő erőd a
stratégiai jelentőségű Törcsvári-hágót védte. Majd megtekintettük a
fantasztikus kiállítással bíró, egy igazi székely kúria udvarán berendezett
alsócsernátoni Haszmann Pál Falumúzeumot. Aznap
a prázsmári erődtemplomba is ellátogattunk, amely az Unesco Világörökség
részeként nemzetközi védettség alatt áll.
Következő nap kirándulást terveztünk
a Kis-Cohárd szurdokvölgyébe, a Békás-szorosba, amit az időjárási körülmények
miatt meg kellett változtatnunk. Helyette a kisbaconi tájházat és a vízimalmot
kerestük fel. Szovátán végigjártuk a Medve-tavat, ami eredetileg nem volt a
tervben, de mivel a szálláshelyünk közelében volt, ezért bevettük a programba a
túrázási helyszín cseréjeként. A Gyilkos-tavat is felkerestük.
Másnap
felkerestünk egy nyári szállást, un. esztenát, ahol ismerkedünk a nomád jellegű
állattartással, és kóstolhatunk az itt készülő tejtermékekből. Ez nagyon
tetszett a diákoknak, a finom étkektől először féltek, de kóstolás után többen
kijelentették, hogy ilyen finomat még nem ettek.
Utolsó nap Nagyváradon kerestük fel a
fontosabb látnivalókat: püspöki székesegyházat, a szecesszós építmények sorát.
Az értékelő foglalkozást a dunakiliti iskolában szerveztük,
ahol először is köszöntötték a kimlei csapatot, majd a gyerekeket vegyesen
csapatokba osztottuk, és egy vidám vetélkedő keretében felidéztük utunk szép
emlékeit. Fényképek, videók, ill. szöveges feladatok segítségével, a tanulók
kreativitására, emlékeire, szerzett ismereteire építve tekintettük át az együtt
töltött napokat. A kialakult kapcsolatok, barátságok a két iskola tanulói
között ma is élnek.
Terveztünk tematikus témanapot a Kárpát-medencei magyarság
elhelyezkedésével, néprajzi jellegzetességeivel kapcsolatban. Bemutattuk a
határon túli magyarság kulturális örökségét, az általunk meglátogatott
területeket és helyszíneket. Foglalkoztunk az erdélyi magyarság aktuális
helyzetével, a nyelvvel, valamint a magyarságot foglalkoztató legfőbb
Kárpát-medencei problémákkal (anyaországba történő vándorlás vagy helyben
maradás, stb.) Különös tekintettel kezeljük az erdélyi tájegységet, ismerkedünk
az Erdélyben élő székelyek és szászok viszontagságos történelmével is. A
témanapot a Nemzeti összetartozás emléknapján szeretnénk megvalósítani. A témanap megvalósításában a kiránduláson
résztvevő diákok tartottak előadásokat, foglalkozásokat a többi kimlei diák
számára. Hasonló tematikával zajlott e program a dunakiliti iskolában is.
