Nyereményjáték decemberben 1.

Ebben a hónapban be szeretnénk segíteni a Mikulásnak meg a Jézuskának egy kis ajándékosztás erejéig, így minden héten 4 kérdésre kell válaszolnotok!

A kérdéseket a Sulirádióban mondjuk el először, majd itt is olvashatjátok. A válaszokat pénteken 10.00-ig kell leadni papíron, névvel ellátva a két szervezőnek: Lévai Alexának és Kompos Renátának (mindketten 7.osztályosok). A helyes válaszokat adók között pénteken nyereményeket sorsolunk ki!

E heti kérdések:

1. Milyen napra esik Szenteste?

2. Hol született Jézus Krisztus?

3. Mi a Mikulás német elnevezése?

4. Miért jár a Mikulás vörös köpenyben?

Köszi a képet!

Jajj, elfelejtettem mondani, hogy már megvagyunk a Facebookon is!

Agresszió az iskolában - egy érdekes előadás kapcsán

A Hungaro-Dalton Szövetség szervezésében egy érdekes előadáson vehettünk részt november 4-én, Győrben. Bagdy Emőke, az iskolai élet egyik legnevesebb pszichológusa, valamint Turbók Arnold Bertalan, a megyei pedagógiai intézet vezetője tartott e témában előadást. A következő gondolatébresztő cikk ennek kapcsán került látókörömbe. A cikk nem tőlük származik (népszabadsag-online és Sulinet)

Bizonyára mindenki találkozott az iskolai agresszió valamely formájával, hisz a gyermekek egymás közötti verekedései, az iskolaudvaron zajló pofozkodások gyakori - jó esetben ártatlan - eseményei az iskolai életnek. Most az iskolai agressziót több szempontból: a gyermekek, szülők és padagógusok szemszögéből járjuk körül röviden.

Mit tehet a pedagógus, ha leköpi a diák? Mit tehet, ha az erősebb gyerek rendszeresen veri a gyengébbet? Tehet-e valamit, ha elveszi tőle az értékeit, például a mobiltelefonját? Beavatkozhat-e, ha egy agresszív csoport szabályosan védelmi pénzt szed a rászoruló gyengébbektől? Védi-e jogrendszerünk a tanárokat, vagy csak a tanulók jogai kapnak nyilvánosságot?

A nemrégen alakult Pedagógus Civil Fórum (PECIFO) tanácskozásának résztvevői szerint a tanárok rendkívüli módon ki vannak szolgáltatva. Egyre nő az iskolai agresszió, amely nem függetleníthető az iskolán kívüli társadalmi folyamatoktól. A média ontja a sokkoló háborús képeket, szembesít a terrorista merényletekkel. Az akciófilmekben tucatszám gyilkolják egymást a szereplők. A gyerekek lassan már nem is tudják elképzelni a természetes halált. "Ki lőtte le a nagymamát?" - kérdezte egy óvodás kislány a nagymama temetésén.

A mai kultúra erőszakközpontú. A családi konfliktusok jelentős része is valamiféle presszióval oldódik (vagy nem oldódik) meg, s nem hiányoznak az agresszió különféle formái a munkahelyeken sem.

- Bármennyire is meglepő, az agresszió tulajdonképpen az élet velejárója - szögezte le meglehetősen provokatív előadásában Vajda Zsuzsanna pszichológus, a Szegedi Tudományegyetem docense. Minden élőlény küzd a létfenntartásért, aki nem, súlyosan beteg. Valahol mindenkiben működik a pozíciószerzési vágy. A gyermekkor egyfajta dinamikai erőtér, kísérletezés a határokkal: meddig lehet elmenni? A korlátlan érdekérvényesítésnek jó esetben gátat szab a civilizáció, a társadalom szabályrendszerének kiépülése.

Az oktatás, a nevelés folyamán a kontroll belsővé válik, beépül az ember személyiségébe, megtanuljuk, hogy az érdekérvényesítés nem történhet gátlástalanul, mások rovására. Az iskola sokáig betöltötte a pozitív szocializációs minta funkcióját, ez volt a XIX-XX. század egyik legnagyobb vívmánya. Ma mindez megtörni látszik. A túlzott individualizmus, a gátlástalan önérvényesítés össztársadalmi jelenséggé vált, s ez az iskolát sem kíméli. A gyerekek között kialakul egy belső hierarchia, ami az erőn és a hozott előnyökön alapul.

A jog és a kulturális szokásjog ugyanakkor álszent módon erőszakellenes. A szülői pofont kriminalizálja a törvény, a pedagógus nem nézhet bele a diákok táskájába, ha lopás gyanúja forog fenn. Az iskola nem szólhat bele a diák iskolán kívüli életébe, mert ez sértené a személyiségi jogokat.

A szülők ugyanakkor az iskolát teszik felelőssé mindenért. A saját mulasztásaikért is: a feszült, szorongó családi légkör miatt sem idő, sem türelem nem jut a szocializációs nevelésre, nem is szólva arról, hogy sok helyütt maga a család sem alkalmas bármiféle pozitív minta közvetítésére.

Az iskola nem képes átvállalni a felelősséget mindenért. A pedagógusok kezében ma sem eszköz, sem megfelelő módszertani tudás nincs ahhoz, hogy megoldják ezeket a problémákat. Érzik a felelősség súlyát, ezért segítséget kérnek. Nyugodtabb iskolát szeretnének, ahol van idő elbeszélgetni a gyerekekkel, s nincs állandó harc az idővel a tananyag "leadásáért". Jó lenne, ha maradna idő és energia a családokkal való együttműködésre is. Enélkül egyre nőhet és kezelhetetlenné válhat az iskolai agresszió.

A szövegek olvasása közben leginkább csak szavak, kifejezések maradnak meg első körben, így kérdezném, hogy a kedves olvasónak mely szavak emelődtek ki?

Nekem a következők: családi konfliktusok, presszióval (ez pl. stressz)l oldódik ki, túlzott individualizmus, iskola sokáig betöltötte a pozitív szocializációs minta funkcióját, gátlástalan önérvényesítés, A szülők az iskolát teszik felelőssé mindenért...

Mennyire igaz ez? Kérem, nyugodtan reagáljanak a megjegyzéseknél. vagy csak gondolkodjunk!

Még 1 hónap

Bizony, ahogy a cím is mutatja, már csak egy hónapotok van arra, hogy kiélvezzétek az iskola nélküli életet. Van, aki most extrán rákapcsol a szünet minden percének kiélvezésére, van, aki meg teljes depresszióba kerül. Az előbbieknek jó tanács, hogy keljenek fel minden nap reggel 5 órakor, mert akkor több ideje lesz a szünet élvezésére. A többieknek meg ugyanezt ajánlom, csak néhány tippel arra, hogy hogyan űzzék el rossz kedvüket:

- fürödjenek minél többet strandon

- biciklizzenek, focizzanak, játsszanak minél többet barátaikkal

- keressék fel rég nem látott osztálytársukat (hogy megismerjék őket az évnyitón)

- ne nézzetek több tévét, úgy sincs sok érdekes műsor (csak ismétlések)

Végül néhány csalhatatlan jel következik, amiről rájöttök, hogy közeledik a tanév eleje.

1. A TECSO-újságban megjelennek a ceruzareklámok(direkt!)

2. Anyu nyaggatni kezd a "Mikor gyakorolsz már?" szöveggel

3. Rosszabb az időjárás

4. Unatkozol otthon is

5. Megjelenik a "kicsit mégis hiányzik a suli" gondolat, de gyorsan elhessegeted a fejedből

6. Egyre több az autó a suli előtt

7. Megjelennek már a disco-zárópartykról szól hirdetések

8. A tévében már újból leadták az összes Irigy Hónaljmirigy-paródiát

9. Már majdnem elindul az újabb Megasztár-sorozat

10. Mert megirtam a blogban :-)

TRAGÉDIA

A hír:

Egy vontatott uszályhajó ütközött egy városnézőket - köztük a mosonmagyaróvári Kossuth Gimnázium jelenlegi és volt növendékeit - szállító vízibusznak az Egyesült Államokban. Egy 16 éves lány és egy 20 éves fiatalember eltűnt a vízben.

Az amerikai hatóságok hivatalosan értesítették Magyarország New York-i konzulátusát, hogy ma délutánra megtalálták mindkét magyar áldozat holttestét is - közölte a külügyi tárca szóvivői irodája az MTI-vel.

(forrás: Kisalföld, MTI)

Szörnyű, sokkoló, hihetetlen, szomorú. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor ezt a hírt hallottam. Tanárként minden kirándulás esetében ilyen balesetektől tartunk a legjobban, mert ezek kivédhetetlenek. Egy iskolai csoportot mindig aggodalommal és a legrosszabbra való felkészüléssel kísérünk, de ami a világ másik oldalán történt egy hozzánk közel lévő középiskola diákjaival, az felfoghatatlan. Ismerősök és barátok vannak a legnagyobb veszteséget átélt gyerekek között, akik azt hitték, jót kaptak az élettől, de ez egyáltalán nem volt így. És mi, felnőttek sem tudunk ilyenkor mit mondani, csak állunk széttárt karokkal. Fontos életek szűntek meg létezni, akik így félig ismeretlenül is közel kerültek hozzánk, ami elfogadhatatlan.

Nagyon sajnálom a gyászoló családot, a poklot megjárt gyerekeket, aggódó szülőket, kollégákat. Kitartást és sok erőt kívánok nekik az elkövetkezőkhöz, a felfoghatatlanhoz, a tragédiához.

Szombaton este 8-kor bárki leróhatja kegyeletét a gimnázium előtt egy szál virággal, gyertyával.

Hallgasd!

Mit szeretnék a nyárra?