2012. február 22., szerda

Könyvbemutató: Milyen a jó iskola?


A mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium címzetes igazgatója, Tóth Tiborné dr.

március 9-én tartja

Milyen a jó iskola? című könyvének bemutatóját iskolánkban

15 órai kezdettel.

A Kossuth-gimnáziumban, általában a közoktatásban, ezzel együtt a kimlei iskolában tapasztalható változásokat, eredményességet értékeli, értelmezi a könyv, melyet a szerző mutat be.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

2012. február 21., kedd

Olvasási verseny eredményei 2012.


A harmadikasok

A másodikasok
A negyedikesek

Az ásványrárói és a kimlei iskola alsós diákjai vetették össze olvasási képességüket a héten megrendezett olvasási versenyben. A 2012. február 21-én, kedden lezajlott versenyben a két iskola 2., 3. és 4. osztályosai versengtek a legszebben olvasó diák címéért.
A diákok először saját, otthon gyakorolt mesét olvashattak fel, majd a szervezők által megadott ismeretlen szöveget kellett felolvasni. Ez utóbbi már megnehezítette egy-két versenyző dolgát, ráadásul még sokan izgultak is, de ettől még minden versenyző a lehető legjobbat hozta ki magából.
Nézzük az eredményeket:

2. évfolyam
I. helyezett: Nagy Luca (Ásványráró)
II. helyezett: Kurucz Péter (Kimle)
III. helyezett: Czafik Kincső (Ásványráró) és Tatai Lilla (Ásványráró)

3. évfolyam
I. helyezett: Grundtner Eszter (Kimle)
II. helyezett: Weisz Kornélia (Kimle)
III. helyezett: Koczman Kitti (Ásványráró)
különdíjas: Kovács Norbert (Ásványráró)

4. évfolyam
I. helyezett: Mátyus Rebeka (Ásványráró)
II. helyezett: Szilágyi Dominik (Ásványráró)
III. helyezett: Wertál Dóra (Kimle)

2012. február 17., péntek

Diákigazolványok igénylése

Felhívjuk az érintett szülők figyelmét, hogy az iskolai diákigazolványok kiadási rendje megváltozott. Az érintett szülők körébe bárki bekerülhet, de előbb- utóbb mindenki, ezért fontos, hogy mindenkinek jelezzék kedves olvasóink a következőket.
A diákigazolványok (oktatási igazolványok) kiadását a 362/2011. (XII. 30) Kormányrendelet szabályozza, mely szerint 2012. január 1-től az igénylés során az Okmányirodákhoz kell első lépésben fordulni. Itt készítik el a fényképet és a törvényes képviselő aláírásának szkennelését. 14 éves kor alatt szülő (törvényes képviselő), a fölött a diák írhatja alá az igénylő papírt.
Ezt követően kell az iskolában elindítani a kérelmet, melyet elektronikus úton, a fénykép és aláírás hozzárendelésével lehet beküldeni. Aláírás előtt mindenképpen át kell nézni az igénylő papírt, mert a későbbi hibákat csak újabb eljárással lehet módosítani.
Az okmányirodák már felkészültek az igénylők fogadására, hiszen iskolai beíratás után, középiskolai beiratkozás után a fényképezést ezentúl a szülőknek kell megoldani. A szülőknek kell elkísérni gyermeküket az okmányirodákba, hiszen aláírni nekik kell a papírt.
Az igénylés elküldése mellett 1400 Ft-ot kell befizetni a diákigazolványokért, melyet az iskolában kell megtenni.
Ideiglenes igazolványt is csak a fényképezés után elindított kérelem után tudunk kiadni, mivel az a sorszámozott igazolás is a rögzített adatokat tartalmazza. Más nyomtatványt kiadni nem áll módunkban.

Kérjük, ha kérdésük van, a diákigazolványok igénylése előtt érdeklődjenek az okmányirodákban és iskolánkban is.

2012. február 16., csütörtök

Hasbeszélő vendégek Németországból



Huncut babák a elsősöknél

Babák a hatodikban

A két huncut baba, Lotta és Fabian lakik abban a vándorkofferben, amely nemrég érkezett meg a kimlei iskolába is. Németországból jöttek és három hetet töltenek nálunk. A tanulók nagy lelkesedéssel fogadták őket, akik segítségével mini-projekteket valósítanak meg. A cél az, hogy a babák látogatása és a hozzájuk kapcsolódó projektfeladatok révén nemcsak a németoktatást tegyük változatosabbá, hanem a diákok használják a német nyelvet.

2012. február 15., szerda

Farsangi bál 2012.

Hetedikeseink már nagy erőkkel reklámozzák a farsangi bálunkat. Minden nap beöltözik három tanuló, hogy iskolánk diákjai szavazhassanak a legjobb jelmezesre. A szavazók között ajándékot sorsolunk ki.
Az igazi nagy bál azonban csak 2 hét múlva, szombaton lesz: február 25-én. A helyet adó Művelődési ház kapui délután 15 órától nyílnak meg. Ezt követi a diákok jelmezversenye 16.45-től. Közben a hastáncosok és a rokis csoport is fellép. A tombolasorsolás 19 órától várható. Bálunk fél kilencig tart.

A szervező hetedik osztályosok és Dániel Erika osztályfőnökük mindenkinek jó szórakozást kívánnak.

Olvasási verseny

Iskolánk évente megrendezi az alsós diákok közötti olvasási versenyét. Ezúttal jövő héten, február 21-én, kedden várjuk az olvasni szerető diákokat. Külön érdekesség, hogy az ásványrárói tagiskola diákjai is benevezhetnek a versenybe, így ezúttal már magasabb a tét.

Szorobán tanfolyam

Iskolánkban ismét szorobán tanfolyamot indítunk felnőtteknek. Az érdeklődők megismerkedhetnek a szorobán felépítésével, használatával, előnyeivel. Rövid idő alatt képesek lesznek segíteni gyermekeiknek a szorobános számolásban. Ki kedvet érez hozzá, április 2-án már vizsgát is tehet megszerzett tudásából. (Nem kötelező!)

A tanfolyam programja:
1- A szorobán felépítése, összadás, kivonás 10 000-ig váltás nélkül.
2- Tízes váltás
3- Szorzás szorobánon 1, 2, 3-jegyű szorzóval
4- Osztás szorobánon
5- Vizsgafeladatok gyakorlása

Tanfolyam ára: 1000 Ft.

Munkafüzet, szorobán vásárlására is van lehetőség.

Kezdési időpont: 2012. február 23. csütörtök 16.30

Ceruzát mindenki hozzon magával!

Tanfolyamot tartja: Baán Józsefné (Bővebb információ iskolánkban szerezhető.)

2012. február 13., hétfő

Spiel und Gewinn!

A Hebe Kft. által rendezett országos német nyelvi levelezőverseny őszi fordulójára a hatodik osztályból nevezett egy háromfős csapat. A feladatok három témakörhöz kapcsolódtak: Időutazás Németországban, Fitten és egészségesen, Fedezzük fel a világot!, amelyek alapján a gyerekek felmérhették tudásukat nemcsak nyelvi ismeretek szintjén. A diákok részéről a verseny helyes, precíz megoldása rengeteg plusz kutatást igényelt. Munkájuk eredménye becsülendő, mert a Teens korcsoportba közel nyolcvan olyan csapat nevezett, akik már középiskolába járnak. Közöttük értek el 24. helyezést: Bekő Zsuzsanna, Kovács Anna és Sipőcz Jázmin. Gratulálunk a nyerteseknek és további sikeres vetélkedést kívánunk a német nyelv területén!

Köszönjük a felkészítést Saflánszky Sarolta néninek!

Meseillusztráció









Lázár Ervin:

A nagyravágyó feketerigó

A feketerigó a ligetben élt. Sárga csőre volt, ragyogó cipőgombszeme – és persze fekete volt, mint a szurok. Azért is hívják feketerigónak.
Nem tudom, ki hogy van ezzel a színnel. Nyilván van, akinek nem tetszik, mert hiszen a narancssárga sokkal vidámabb, a türkizkékről és a meggypirosról nem is beszélve. De aki jobban odafigyel, annak a fekete is tetszik, ebben bizonyos vagyok. Hiszen annyiféle fekete van. Kékesen fénylő fekete, puha fekete, éjfekete, játékos fekete, meleg fekete és ki tudja, még hány.
A feketerigó fénylő fekete volt.
És nem tetszett neki a fekete szín.
Se fénylőn, se puhán. Dühösködött. Egy darabig még csak nem is fütyörészett – mert még vidámnak gondolná valaki. Azt mondogatta mérgesen: „Csk, csk, csk!” Olyan szép piros tollakat akart, mint a vörösbegyé, zöldeket, mint a gyurgyalagé, fehéret, mint a kócsagé, s olyan cifrát, mint a papagájé.

Ezért volt dühös. Úgy hitte, ő a legrútabb madár a ligetben.
Bánata akkor vált mégis szívbe markolóvá, amikor a kisfiú eljött a ligetbe, és azt mondta a madaraknak:
– Kellene nekem egy barát. Egy madár barát. Aki reggelenként megkocogtatná az ablakomat, és mindennap megajándékozhatnám kenyérmorzsával meg kölessel.
– Aha – mondták a madarak.
Egyedül az uhu mondta, hogy „uhu”. Talán azért, mert nem szereti a kölest meg a kenyérmorzsát, de az is lehet, azért, mert mást nem tud mondani.
A barátság nem könnyű dolog. Mert jó, a kisfiúnak szüksége volt egy madár barátra. Csak hát olyan madár nélkül, akinek viszont éppen egy kisfiú barátra lenne szüksége, ez nem megoldható. A madarak legtöbbjének volt már barátja. A barázdabillegetőnek a szúriszarka, a gyurgyalagnak a szalakóta, a gólyának a kanalas gém, a búbos vöcsöknek a bölömbika. Csak a macskabagolynak meg a szürke varjúnak nem volt barátja, de ők igen mogorvák, nincs is szükségük barátra.
Na és persze a feketerigónak sem volt barátja, mert szégyellte a színét, s emiatt fönn hordta az orrát. Furcsa dolog, de így volt. Mással is megesik: szégyell valamit, és azt hiszi, csak úgy tudja elviselni a szégyenét, ha fönn hordja az orrát.
Így aztán nem talált barátra a kisfiú. Pedig ott lapult a fűben a feketerigó, és azt gondolta magában: „Én szívesen lennék barátja ennek a kisfiúnak. Nagyon szeretem a kenyérmorzsát meg a kölest. – S kis szünet után még azt is hozzágondolta: – és a kisfiút is nagyon szeretem. – De mégsem mert előbújni. – Éppen én kellenék neki – morfondírozott –, amikor ilyen csúnya vagyok! Fekete!”
Barát nélkül ment el a kisfiú, igaz, majdnem sírva fakadt, de megpróbálta a liget széléig visszatartani. Nem szeretett mások előtt sírni. De azért a madarak észrevették, hogy lefelé görbül a szája, és nagyon megsajnálták. Tulajdonképpen szerették a kisfiút. Akik barátokra vágynak, és elgyalogolnak érte a ligetbe, azokat szeretni kell. Egyikük utána kiabált:
– Gyere vissza egy hét múlva!
Talán ha az öreg festőművész nem lakik a közelben, minden másképp alakul. De ott lakott a liget mellett. Nagyon vidám, mosolygós öregúr volt, csak éppen a szakálla volt furcsa, ezerszínű – mert abba szokta törölgetni az ecsetjeit. A feketerigónak eszébe jutott a tarka szakállú festő meg a sok szép festék, röppent egyet, s már ott is volt a festékesdoboz mellett. „Majd ragyogok én egy hét múlva” – gondolta, s mivel a zöld festékestubus volt a legközelebb, kifestette magát zöldküllőnek. Hát elég furcsa zöldküllő volt, azt meg kell hagyni! Mert a zöldküllő nem egyszínű zöld – és a csőre meg különösen nem az, de a kis feketerigó nagy buzgalmában még a csőrét is zöldre mázolta. „Na, most jöhet a kisfiú” – gondolta, s úgy óvta magán a zöld festéket, hogy egy hétig enni is elfelejtett.
Eltelt a hét, semmi különös nem történt, csak a tarka szakállú festő pingált lila fákat meg lila mezőt – mivelhogy szőrén-szálán eltűnt a zöld festéke.
Megjött a kisfiú, köréje sereglettek a madarak, biztatták:
– Ne félj, most lesz valaki!
– Én szívesen lennék a barátod – mondta ekkor elváltoztatott hangon a zöldre festett feketerigó, és elősétált egy bokor mögül.
Hirtelen szóhoz sem jutott a sok madár, tátva maradt a csőrük. A feketerigó (azazhogy zöldrigó, nem is tudom, hogy nevezzem) meg nagy peckesen sétált a tisztáson, abban a hitben, hogy ő legszebb madár a ligetben.
A vándorsólyom ocsúdott fel elsőnek.
– Nicsak – mondta –, egy uborkamadár.
Nevettek, ahogy a torkukon kifért.
– Vagy netán egy nagyra nőtt szöcske – toldotta a búbos banka, s szegény feketerigó legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében.
A kisfiú is mosolygott, és szelíden, nehogy megbántsa ezt az uborkamadarat vagy kicsodát, azt mondta:
– Ne haragudj, de én nem ilyen madárra gondoltam.
Huss – elröppent gyorsan a feketerigó.
„Cskcskcsk – korholta magát mérgesen –, mert ostoba módon színtiszta zöldre kentem magam, pedig a zöldküllő nem is egyforma zöld. Kétféle zöld is van rajta (mert a zöld sem egyforma, éppen úgy, mint a fekete), a feje teteje meg piros, a szárnya vége meg fehér pettyes fekete. Na de majd legközelebb. A jövő héten ügyesebb leszek.”
Hát nem sokkal lett ügyesebb! Hogy, hogy nem, az jutott eszébe, hogy gólyának festi magát. Sok fekete meg fehér festéket kent magára, és a lábát meg a csőrét pirosra festette. Eszébe sem jutott, hogy a gólya legalább tízszer akkora, mint ő. Ki látott már ilyen pici gólyát, rövid lábút, rövid csőrűt. (Arról nem is beszélve, hogy a hátán átütött a zöld festék a fehéren!)
Ritkán látott a liget olyan viháncolást, mint amikor a gólyának álcázott feketerigó odaállt a kisfiú elé.
– Te meg miféle szerzet vagy? – kérdezte a kisfiú.
– Nem látod, gólya vagyok – mondta kicsit ijedten a feketerigó, mert akkor már sejtette, nem nagyon sikerült ez a gólyává alakulás.
– Még hogy gólya! Talán golyhót akartál mondani – mondta a gólya, és olyan nevetőgörcsöt kapott, hogy ki kellett hívni a mentőket.
Bizony ez a gólyahistória is csúfos véget ért, mert a kisfiú nagy sajnálkozva megint az mondta:
– Ne haragudj, nem ilyen madárra gondoltam.
A feketerigó fél évre elbujdosott bánatában. Hiába jött a kisfiú, hiába keresett madár barátot.
A feketerigónak meg fájt a szíve: „Hej, csak szebb madár lennék, akkor biztosan barátjává fogadna a kisfiú!”
A kisfiú egyre szomorúbb lett.
– Most már az uborkamadár sem akar velem barátkozni – mondta.
A madarak vigasztalni próbálták, de neki barát kellett volna. Hogy lehetne megvigasztalni azt, aki nem talál barátra!
A feketerigó legalább olyan bánatos volt, mint a kisfiú, ha nem bánatosabb. Magát is sajnálta, meg a kisfiút is. Magát talán egy kicsit jobban.
Ezért aztán fél év elteltével elhatározta: újra próbálkozik. De most már nagyon gondosan látott munkához. Egy teljes napig tanulmányozta a sárgarigót. A sárgarigó a legszebb madár – gondolta –, még a latin neve is a legszebb a madárnevek közül, úgy hívják, hogy Oriolus Oriolus (mert minden madárnak van latin neve is). Eszébe sem jutott, hogy őt meg Turdus Merulának hívják latinul, s az semmivel sem csúnyább, mint az Oriolus Oriolus. Talán még szebb is.
És elkezdte magát sárgarigónak festeni. Egy hétig tartott a festés, de ez aztán tökéletesen sikerült. A feketerigó olyan lett, mint egy igazi sárgarigó. Talán csak az alakja különbözött kicsit a sárgarigóétól, de ahhoz igazán jó szem kellett, hogy ezt észrevegye valaki.
Azon a héten is eljött a kisfiú barátot keresni. Nem csüggedhetett, tudta, barátra kell találnia.
A sárgarigónak festett feketerigó elősétált a bokrok közül. A madaraknak elállt a lélegzetük a gyönyörűségtől.
– Nicsak, egy csodálatos sárgarigó – mondták.
A kisfiú is elbámulva nézte a szép madarat, a szíve hangosan dobogott. Csak az igazi sárgarigó gyanakodott. „Valami nagyon furcsa ezen a madáron” – gondolta, és oda is szólt neki:
– Füttyents egyet!
– Nem füttyentek – mondta nyeglén a feketerigó.
Persze, hiszen a sárgarigó azt is ki tudja fütyülni, hogy „Huncut a bíró” meg „Fütyül a rigó”, a feketerigó meg csak annyit tud: „Tiutu.” Ez legalább olyan szép, mint a sárgarigó éneke, de mégis más. Én biztos vagyok benne, hogy a sárgarigó nagyon szeretné néha azt fütyülni, hogy tiutu, de nem megy neki. Ő csak azt tudja: „Huncut a bíró.”
Csakhogy megszólalt a kisfiú:
– Ne haragudj – mondta elszomorodva –, te valóban csodálatosan szép madár vagy, de én egy másik barátra gondoltam. Láttam valamikor egy nagyon kedves madarat. Nem volt ilyen tarka, mint te, de nekem ő kellene barátnak. Az a madár fénylő fekete volt, csak a csőre volt sárga. Azt hiszem, úgy hívják, feketerigó. Megértheted, hogy ki kell tartanom mellette, hátha egyszer megjön, és akkor ki lesz a barátja?
A feketerigó keserves sírásra fakadt, hullottak a könnyei, mint a záporeső. A kisfiú nagyon megsajnálta.
– Miért sírsz? Ne sírj! – mondta neki.
– Azért sírok – zokogta a madár –, mert a feketerigó én vagyok.
Ámulva néztek rá, nem akarták hinni, de akkor a madár könnyei már lemosták a melléről a sárgarigó sárga, a gólya fehér és a zöldküllő zöld színét – előtűnt az igazi fekete.
– Istenem, de buta madár vagy te – mondta boldogan a kisfiú, fölkapta, és sokáig mosdatta a feketerigót a patakban. De a sok szín nem egykönnyen jött le róla; amikor hazaindultak, még akkor is zöld, sárga meg fehér foltok éktelenkedtek a madáron. Nem is volt olyan, mint egy igazi feketerigó.
– Mit gondolsz, lekopik? Leszek én még igazi szép fekete? – kérdezte a madár.
– Biztos – mondta a kisfiú, azután elszomorodott; arra gondolt, hogy már fél éve lenne barátja, ha ez a szamár feketerigó nem pingálja magát.

Továbbtanulás 2012. Jelentkezési lapok

Idén február 15-ig kell elküldeni iskolánk 8. osztályosainak a továbbtanulási jelentkezési lapokat. A lapokat előzetes egyeztetés után elektronikusan töltjük ki, és ezután kell aláírni minden érintettnek. A szülőket múlt héten csütörtökön és pénteken vártuk aláírásra, de még e héten is vannak olyanok, amik nem értek rá a továbbtanulási lapokat aláírni. Ezért kérjük a tisztelt szülőket, hogy ha eddig még nem tették meg, feltétlenül jöjjenek be e lapokat aláírni. Addig ugyanis nem tudjuk elküldeni a jelentkezést. A végső határidő: február 15. (2 nap múlva!)

Valentin napi üzenetek


Idén is lesz Valentin Nap!

Ha még eddig nem jutott eszedbe, segítünk: holnap lesz a szerelmesek napja! Ezért iskolánkban a faliújság átalakul Valentin-napi üzenőfallá! Tegyétek ki üzeneteteket, szivecskéiteket a falra, hogy minél dekoratívabb legyen.
Ötlet: Magyar István tanár úr
Design: 8. osztály

2012. február 2., csütörtök

Győr-Moson-Sopron megye naptára


A megyei önkormányzat, az Europe Direct valamint a Hatos Nyelviskola közös plakáttervezési pályázatot írt ki az előző tanévben, melynek célja az európai nyelvek tanulásának népszerűsítése volt. A pályázat során a gyerekeknek plakátot kellett készíteni az európai nyelvek használatával kapcsolatban, a pályázat címe:

"Európába megyek, mesterségem címere...".

Iskolánkból a 3. osztályos gyerekek készítettek képeket, melyek közül két plakát bekerült a szervezők által készített naptárakba.
A májusi oldalon Almási Adél, Kovács Júlia és Sipőcz Evelin rajza szerepel, míg az októberi oldalon Gál Krisztofer plakátja.
A készítők, felkészítő tanáraik, az osztályok és iskolánk is kapott ajándékba ezekből a naptárakból.